szombi#58
Jól mondod!
Példaként említeném megintcsak a Saylor Moon-t, ahol mindenféle pofákkal vagy éppen egyéb
kiegészítő elemekkel(pl: izzadságcsepp) tökéletesen kifejezik az egyének hangulatát, várható reakcióit.
Csak a szájuk mozog? Kit érdekel! Nem ez számít!
Ha izgalmas - és netán humoros - az adott anime, akkor ezzel úgysem foglalkozik a néző.
Akit ez tényleg foglalkoztat, az ne nézze, mert csak rosszabb lesz!
Engem a Madagaszkár tud egy kicsit idegesíteni, mert először is sz*rok a szinkronhangok,
humortalanul bárgyú a szereplők kinézete(kivéve a pingvinek, ők legalább emelik a színvonalt),
na meg olyan túlságosan élesek a kontúrok, hogy már az ember nem is tudja mit néz:
hülyeséget álmodik, vagy a tévé/vászon/monitor előtt ül/áll?
Na meg szinte semmi cselekmény, semmi izgalom nincs benne, vontatott humorszerű valamikkel.
Jó, tudom, a mangát sem szeretik sokan, de különbözőek vagyunk.
Pedig a nyugati rajzfilmkészítők is sokat tanulhatnának a mangásoktól.
A mangafigurák elvont jelzésekkel, érdekes módon mégis vissza tudják adni azt a hangulatot, ami övezi őket.
Egy ,,disney-anime'' vagy éppen egy CGI figura nem tudja ábrázolni azt, hogy pl: hirtelen kínosan
érzi magát, de egy csöppet sem szeretné, ha ezt a körülötte lévők érzékeljék(de a néző igen!!!).
A Shrek-nél ezt egy kínos mosolyszerűséggel érik el, elrontva a diszkrét gondolat hitelességét,
egy mangában(pl: Saylor Moon) pedig egy-egy váratlan és megdöbbentő hírre az érintett figura
pár képkocka erejéig hülye pofákat vág és körülötte ez-az megjelenik, utána mint ha mi sem történt volna...