Az ősrobbanás elméletével kapcsolatban több hibás elképzelés él a köztudatban, köszönhetően a hibás ismeretterjesztő modelleknek. Ezek közül veszünk röviden sorra néhányat, a teljesség igénye nélkül.
1. Az ősrobbanás nem valódi robbanás. Az Univerzum nagyléptékű skálán homogén és izotrop, nyoma sincs benne egy „középpontnak”, ahonnan a feltételezett robbanás elindulhatott volna. Azt mondhatjuk az ősrobbanás, mint kép helyett, hogy korábban a galaxisok közelebb voltak hozzánk, mint jelenleg, és nem láthattunk volna olyan messze, mint jelenleg, azaz a horizont – melyet egy gömbhéjként képzelünk el, közepében magunkkal – sugara kisebb volt. Ha egyre tovább megyünk visszafele az időben, a horizont egyre kisebb lesz. Ennyit tudunk csak mondani – továbbra is állítva persze, hogy a látszat ellenére nem mi vagyunk a tágulás valódi középpontja.
2. Az ősrobbanás nem robbant bele egy már meglévő térbe. Minden robbanást úgy képzelünk el, mint egy kitáguló gömböt, mely egy már meglévő térbe tágul bele. Az Univerzum esetén ez nem igaz, hiszen az Univerzum tartalmazza a teret, rajta kívül nem lehet tér, mert annak is az Univerzumhoz kellene tartoznia.
Az ősrobbanás kifejezés ezért hibás. Csak annyit állíthatunk biztosan, hogy időben visszafele menve bármely távolság csökken.
A standard paradigma további bizonyítéka, a Hubble-tágulás mellett a kozmikus háttérsugárzás léte. Amikor az Univerzum, nagyjából 300 000 évvel a kezdeti szingularitás után annyira lehűlt, hogy az anyagát alkotó plazmában a protonok és elektronok össze tudtak állni és létrehozták az első hidrogénatomokat, az Univerzum anyaga átlátszóvá vált fotonok számára. Előtte ugyanis a szabad elektronokon a fotonok szóródnak, így a fotonok nem függetlenek az anyagtól. A rekombináció után már igen, elindulhatnak felénk Az a gömbfelület, ahonnan ezek a fotonok származnak fénysebességgel távolodik tőlünk.
Ebből következően a gömbhéj, ahonnan éppen most érkeznek a szemünkbe a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás fotonjai, ma már messze van tőlünk, de korábban, amikor a rekombináció megtörtént, ezen gömbhéj sugara zérus volt!
Napjaink megfigyelője azt tapasztalja, hogy a rekombináció fotonjai mindenhonnan érkeznek szemünkbe, azaz eloszlásuk izotrop. Ezek a fotonok egy fekete test sugárzásának felelnek meg, mely 2,7 K hőmérsékletű – csak 10-6 K nagyságrendű ingadozások fedezhetők fel benne a 2,7 K körül. Hogyan lehet ez hőmérséklet ilyen alacsony? A rekombináció különféle számítások szerint 3000 K hőmérsékleten ment végbe. Egyszerűen azt mondhatjuk, hogy a fotonok a rekombináció óta eltelt nagyjából 13 milliárd év alatt ennyit „hűltek”.
#158