A szingularitás a tudomány számára olyan megfoghatatlan fogalomnak bizonyult, amelyet jobb elkerülni. Ha sikerülne kiküszöbölni az ősrobbanás szingularitás problémáját, a fenti ezzel kapcsolatos kérdések értelmüket vesztik. Hawking a mikrovilág történései kapcsán megismert Heisenberg-féle határozatlansági elvet hívta segítségül, amely megengedi, hogy bizonyos paraméterek ne bírjanak konkrét értékkel. Ha ez a két paraméter a tér és az idő, az Univerzum keletkezésének nem kell többé határozott időpontot tulajdonítanunk, és ezzel sikerül megkerülni az eredet kérdését. Einstein relativitáselméletéből tudjuk, hogy bár a tér és az idő tapasztalataink szerint jól elkülönül, a valóságban elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Amikor az Univerzum mérete még nagyon kicsi volt - az elemi részecskéknek megfelelő nagyságrendre kell most gondolni - , a tér és az idő, mint paraméterek a határozatlansági elvnek megfelelően nem voltak külön értelmezhetőek, és az idő csak ezt követően folyamatosan merült fel a térből. Ennek megfelelően a Világegyetem ekkor igaz véges volt, de határtalan: nem lehetett megmondani, mikor keletkezett. Nincs szüksége többé külső okra, "Teremtőre", önmagától is létezhet. A kvantumingadozások mindemellett arra is magyarázatot adnak, hogy hogyan alakulhatott ki egy homogén állapotból a mai struktúrált világ."