szivar#421
"Egyáltalán nem. Mindkettő kísérletileg sokszorosan ellenőrizve van kicsiben és nagyban egyaránt. A határozatlansági reláció esetén a makroszkópikus ellenőrzés azt jelenti, hogy az elmélet szerint nem észlelhető az effektus, és ezt tökéletesen igazolják a kísérletek."
A sokszor tényként közölt Maxwell-egyenlet kisérleti ellenőrzésére esetleg nem tudnál linket adni (mikorszkopikus mérettartományban gondoltam ám...)? Mert valahogy erről elég sovány a szagirodalom a neten és erre mináliunk felé is :(.
"Ez összeesküvés elmélet. Ilyen szintű központi hatalom nem létezik a tudományban."
Nem összeesküvés elmélet. És van, de ezt úgy hívják hogy befektetők és állam. Lsd. 'miénk a legnagyobb részecskegyorsító, bibibííí', meg a 'feltaláltam a rák ellenszerét', 'nem publikálhatod, mert abból nem lesz annyi haszon és a gyógyszergyár többé nem finasszírozza a kisérleteinket' címszavak alatt. Bár ezek igen elrugaszkodott példák, de mondhatni minden kisérletet finasszíroz valamely társulás. A bazi nagy részecskegyorsítók építésével az állam||izé nyer erkölcsi hasznot, mondhatni presztishelyzetbe kerül, hogy ezt is megengedheti magának. Egyébb kutatásokat pedig mindig valaki||valakik pénzel||pénzelnek, bárhogy is megy a szavak csűrése&&csavarása. De szerintem ezt hagyjuk, mert -mint mindig- kacifántosabb a helyzet. Mondhatni lehetne róla annyit írni, mint egy enciklopédia, csak sem kedvem, sem időm. Szvsz ez a kapitalizmus(amúgy lehetne kommunizmus is :D) átka...
"Egyáltalán nem. Ha ez igaz lenne, akkor nem létezne a mai tudomány. Pl. Einstein a rel. elm. megalkotásakor egyedül állt szemben az összes többi fizikussal. Sőt, szembeszállt az évezredek óta létező alapfető fogalmakkal."
Viszont ezt monhatni 'másodállásban' végezte el, nem függött bizonyos 'jótevőktől'. Nem vártak tőle világrengető -de legalábbis hasznot hozó- felfedezéseket de izibe.
"Nem lehet megmérni azt, hogy valamit nem lehet megcsinálni. Maximum az adott technológia ahatárait lehet becsülni."
Stimt. Ezért nem kell leírni mindent az 'azért mert xyz axióma szerint nem lehet és kész' elv alapján. Bár megvizsgálni sem kell mindent, csak azt amiről nem tudunk eleget a cáfoláshoz||bizonyításhoz.
"Az volt a probléma, hogy a régi gyógyítók tudása az akkori vallásokhoz kapcsolódott, és így a kereszténység elterjedésével ez a tudás is definíció szerint hamissá vált a keresztények szemében. A tudománynak újra fel kellett fedeznie az elveszett tudást."
Az a probléma, ha valami a valláshoz vagy hithez kötődik, akkor azt a legtöbb magát rettent tudományosnak hívő egyén menten elutasítja azzal a zárszóval hogy hülyeség. Ez így megy egy ideje, hála (néha nem igazán hála) Istennek, nem mindenhol.
"Könnyű különbséget tenni. Azt kell megnézni, hogy milyen bizonyítékok vannak rá.
Egyébként biokémiai szinten pláne jól áll a tudomány, hiszen sokakl egyszerűbb, és könnyebben mérhető, mint a gondolkodás folyamata."
Olyan bizonyítékok vannak, ha sz@rul érzi magát az ember, akkor betegebb lesz, ha jókedéllyel fogadja sorsát, akkor meg többnyire javul az állapota vagy stagnál.
És igen meg nem. Ahol már a gondolkodás||érzékelés folyamata befolyásolja a hormonháztartást és tsait, ott elég nehéz elfogulatlannak lenni és csak a tényekre hagyatkozni. Például ha meglátok egy jó buxát valahol, akkor egyből felmegy a vérnyomásom, stb. Asszem hormonok. Ha nagyon megkedvelem meg ilyenek, akkor 'boldogsághormont'meg'szerelemhormont' termel az agyam, ha a közelében vagyok. Esetleg még szóbajöhet a stresszhormon termelése ha elhagy. És mivel az agy elég komplex egy objektum és az input közvetlenül hat az outputra és a kimenet még közvetve hat a bemenetre, háát... Még mindig csak találgatások. Majd egy öt-tíz év múlva esetleg...
Jelenleg még ott tart az agykutatás, mint amikor Sanyika magyarázza a Pc belének a felépítését. 'Az ott a processzor, az meg a vinyó...' De hogy mi, mire, mikor, miért, erre még csak halvány sejtés van csak. Na jó, több mint sejtések. De a mai világban, amikor már azt hisszük hogy mindent tudunk, nagy pofára esés lehet, ha rájövünk hogy mégsem. Én már csak így állok a dolgokhoz...
"Itt lényegében újra felfedezted Zénón paradoxonjait."
Mihez is hasonlíccsam. Mijaneve. y=1/x. Majd eszembe jut ám. Közelít, de nem érheti el, mivel a nullával való osztás az vagy egy vagy végtelen, megállapodás -ez esetben végtelen- szerint :).
"A gyakorlatban igazad van, de elméletben könynedén elmehetünk a végtelenig.
Pl. a teljes indukció is ezen alapul."
Elméletben elmehetsz a végtelenig, de gyakorlatilag csak véges számokkal kooperálhat az ember. Ezen semmiféle elméleti matek nem segít, ha konkrét dolgot szeretne végeredményül kapni.
"Nem értelek. Most nem tudod felfogni amit írok, vagy csak kötözködsz?
Arról van szó, hogy adott egy szám, amit vizsgálunk. Én pedig definiáltam egy sorozatot, aminek a határértéke nyílvánvalóan ez a vizsgált szám. Ennél egyszerűbben nem tudom elmagyarázni."
Utóbbi :). Értem én hogy villanymotor, de mi hajthatja? Mellesleg ha definiálsz egy sorozatot, akkor érdemes lenne a tizedesek számát is definiálni, így nem kell végtelen tizedessel (meg velem:)) hadakozni. De akkor már nem végtelen tizedes... Viszont tetszőleges pontosságú.
"Na ez hülyeség. Nem lehet végtelenre kerekíteni. Pláne nem így működnek a numerikus módszerek."
Hmm. Pedig mintha erről szólna (pardon, szólt) a szingularitás.
"Sokféle változata van az elméletnek. Több is van, ami szerint végtelen a világegyetem. A megfigyelések sem mondanak ellent ennek egyelőre."
Vala a nagy büdös semmi. Ebben nincs egy pont, ami hirtelen felindulásból beletágult önmagába és azóta van minden, de mégsincs senkinek semmije sem :). És mivel ebben a pontban -ami nincs, de mégiscsak van- már van tér és van idő, olybá tűnik mintha tágulna. Illetve tele van bizbaszokkal, amiktől már a semmi valami. Ezen valamik viszont a nagy büdös semmiben vannak egy pontban, ami nem volt, nincs és nem is lesz, mivel rajta kívül nincs idő... Meg tér sem... Viszont a végén túl nem léphetünk sohasem, mert akkor ott már lesz valami, ezenkívül persze az univerzum is odáig fog 'érni'. Vagy visszakunkorodik önmagába meg ilyenek, és oda lyukadunk ki, ahonnan elindultunk, stb,stb... Ezen okfejtés szerint az univerzumban 'kimerevített' időontban megszámlálhatatlan, de mégiscsak véges számú részecske leledzik egyszerre. Ezért mertem azt írni, hogy a végtelen az csak a számegyenesen létezik, mert nincs ideje az embernek számolgatni, meg egyebek...