BiroAndras#400
"De az apró bizbaszok világában EGY részecske állapotát/stb nem lehet a segítségével leírni"
A statisztikával persze hogy nem. De nem is erre való. A lényege, hogy a nagy tömegű információból kiszűrjük a szabályosságot. A konkrét részecskék azonosítására vannak direkt módszerek. Eleve a detektorok konkrét becsapódásokat érzékelnek, csak épp nagyon sokat, ezért kell mindenféle módszerrel kiszűrni az érdekeseket.
"Valamiféleképpen az a baj a kvantummechanikával (szvsz), hogy a jelenlegi módszerekkel csak a városhatáron tudnak/kívánnak nézelődni, mert a nem lehetséges, az márpedig nem lehetséges."
Rosszul értelmezed az egészet. A kvantumfizika remekül elvan az egyes részecskékkel. A bizonytalansági reláció nem közelítő statisztika, hanem egzakt leírás. Az a statisztika, amiről itt ebszélünk egészen más, a mérési adatok kiértékeléséről szól.
"Valóban. Példának okáért van kaliométertől kezdve, minden bizbaszka a gyorsítók ütköztető zónája körül, ami rendkívül érzékenyen reagál egy bizonyos dologra. Mert ugye nem lehet mindent egyszerre mérni"
Miért ne lehetne? Telenyomják a rendszert detektorokkal, pont eézrt keletkezik óriási mennyiségű adat.
"Konkrét számítások esetén elhanyagolhatónak tűnnek bizonyos paraméterek, amelyek nem befolyásol(hat)ják az eredményt. Bár emberi léptékkel számítva, soha nem számíthatják ki pl. a Pi értékét az utolsó tizedesig, ettől függetlenül nem állíthatjuk azt hogy zyx számjegytől kezdődően nem kell törődni a számokkal, mert csak az idő megy a számolással. Mert ha esetleg az iskolában ki kell számolni a kör területét, akkor arra többnyire elég 2-4 tizedesig tudni ezt az értéket. De mondjuk röppályaszámításnál, már egy kicsit több tizedesig kell kalkulálni."
Konkrét esetben kiszámolható a numerikus hiba, és ennek függvényében lehet eldönteni, hogy hány tizedesjeggyel érdemes számolni. Ha pl. a kör kerületét 1% hibával tudjuk mérni, akkor nincs értelme a PI-t 100 tizedesjegyig figyelembe venni.
"Ezen monológgal csak arra akartam célozni, hogy amíg a végtelennel szoroznak, és nullával osztanak (igen, sejtem hogy mi az a renormálás - egy kis 'kegyes csalás' a matek berkein belül)"
A renormálás egy kísérlet volt a végtelenek kiküszöbölésére. Mindenki tudja, hogy nem igazán jó. A húrelméletekben viszont tudtommal nincs szükség rá, és ma ezek jelentik az elméleti fizika fő irányát.
"illetve bizonyos 'elhanyagolható' paramétereket kihagynak egy adott egyenletből, addig valahogy nem fogja elnyerni a tetszésemet"
Kiszámolható, hogy mekkora hibát okoz egy paraméter elhanyagolása. Aztán eldönthető, hogy szabad-e kihagyni, vagy sem. Általában egy-egy paraméter bizonyos (kiszámolható/mérhető) határok közt elhanyagolható, azon kívül nem.
Pl. egy épület tervezésekor a kvantumfizika és a relativitás elmélet mindenestől elhanyagolható, és a newtoni mechanika is bőven elég pontos. Egy részecskegyorsítóban viszont egészen más a helyzet.
"ez a 'szilárd logikára' és 'biztos matematikai alapokra' helyezett, gyönyörűen levezetett, de sokak számára érthetetlen egyenletrendszer, ami gyönyörűen megmagyaráz dolgokat, de amint egy másik hasonszőrűvel próbálják közös nevezőre hozni, akkor az kész kudarc. Lsd. pl. a húrelméletet. Jó, tudom, majd most az M elmélet majd megmutatja nekünk..."
Az M-elmélet már megmutatta, hogy elméletileg tökéletes. De egyelőre még nagyon messze van a kísérleti igazolástól (bár egyesek szerint a már igazolt elméletek egyenes következménye, így szükségképp igaznak kell lennie).
"A lenti példa érthetetlennek tűnik, mert van benne egy kisebb hiba, amit egy rendkívül 'jelentéktelen' összeg (és a hozzátartozó magyarázat) elsumákolása okoz, és első ránézésre paradoxonnak tűnik.
Legyen pl. n = 0,999... a végtelenségig.
tehát 10n = 9,999...
ebből kivonva a 0,999...-et
eredményül kapjuk azt hogy 9
tehát akkor 10n-n != 9n?"
Az egyenlőség teljesen jó, csak figyelembe kell venni a számábrázolás apró következetlenségét, miszerint 0.999...=1, vagyis ugyanazt a számot kétféleképp is fel lehet írni. Hasonlóan "be lehet bizonyítani", hogy 1=-1.
"Aha. Értem. Elméletileg igen, de gyakorlatilag nem."