szivar#398
""Már megint azok a fránya statisztika módszerek :)."
Kiválóan használhatók, csak érteni kell hozzá."
De az apró bizbaszok világában EGY részecske állapotát/stb nem lehet a segítségével leírni, pedig ez jópár ember vágyálma :). Pl. ha x időpontban elkezdesz leskelődni a városhatáron, és számlálod a be és kimenő forgalmat, akkor csak annyit tudhatsz meg, hogy melyik időpont közelében, hányan jöttek-mentek az adott úton. Ebből gyönyörű statisztikát lehet kékíteni, de ezzel a statisztikával a kezében nincs az a halandó, aki megmondaná hogy mennyi ember tartózkodik xy pillanatban a városban. Illetve hogy miért is mennek a városba, majd miért is jönnek ki onnan. Valamiféleképpen az a baj a kvantummechanikával (szvsz), hogy a jelenlegi módszerekkel csak a városhatáron tudnak/kívánnak nézelődni, mert a nem lehetséges, az márpedig nem lehetséges.
"Vagy olyan kísérletet terveznek, ahol javul az esély. Pl. ilyenek a neutrínó detektorok.
...
Az eredméyneket szuperszámítógépek dolgozzák fel. Részleteket nem tudok, de utánna lehet nézni, ha kell."
Valóban. Példának okáért van kaliométertől kezdve, minden bizbaszka a gyorsítók ütköztető zónája körül, ami rendkívül érzékenyen reagál egy bizonyos dologra. Mert ugye nem lehet mindent egyszerre mérni :(. És ha valami nem egészen úgy sikerül elsőre, mint ahogy kellene ill. ha az adatok feldolgozása közben valami 'rendellenes' lép fel, akkor:
"Az elméletek alapján határozott elképzeléseik vannak arról, hogy mit kell kapni. Ha ettől jelentős eltérés van, az majdnem biztos jele a hibának."
""Amíg a számítások olyféleképpen elvégezhetőek hogy 10n = 9n (n!=0)"
Nem igazán értem, hogy miről beszélsz. Kifejtenéd bővebben?"
Konkrét számítások esetén elhanyagolhatónak tűnnek bizonyos paraméterek, amelyek nem befolyásol(hat)ják az eredményt. Bár emberi léptékkel számítva, soha nem számíthatják ki pl. a Pi értékét az utolsó tizedesig, ettől függetlenül nem állíthatjuk azt hogy zyx számjegytől kezdődően nem kell törődni a számokkal, mert csak az idő megy a számolással. Mert ha esetleg az iskolában ki kell számolni a kör területét, akkor arra többnyire elég 2-4 tizedesig tudni ezt az értéket. De mondjuk röppályaszámításnál, már egy kicsit több tizedesig kell kalkulálni.
Ezen monológgal csak arra akartam célozni, hogy amíg a végtelennel szoroznak, és nullával osztanak (igen, sejtem hogy mi az a renormálás - egy kis 'kegyes csalás' a matek berkein belül), illetve bizonyos 'elhanyagolható' paramétereket kihagynak egy adott egyenletből, addig valahogy nem fogja elnyerni a tetszésemet, ez a 'szilárd logikára' és 'biztos matematikai alapokra' helyezett, gyönyörűen levezetett, de sokak számára érthetetlen egyenletrendszer, ami gyönyörűen megmagyaráz dolgokat, de amint egy másik hasonszőrűvel próbálják közös nevezőre hozni, akkor az kész kudarc. Lsd. pl. a húrelméletet. Jó, tudom, majd most az M elmélet majd megmutatja nekünk...
A lenti példa érthetetlennek tűnik, mert van benne egy kisebb hiba, amit egy rendkívül 'jelentéktelen' összeg (és a hozzátartozó magyarázat) elsumákolása okoz, és első ránézésre paradoxonnak tűnik.
Legyen pl. n = 0,999... a végtelenségig.
tehát 10n = 9,999...
ebből kivonva a 0,999...-et
eredményül kapjuk azt hogy 9
tehát akkor 10n-n != 9n?
"A megoldás egyszerű: "
Aha. Értem. Elméletileg igen, de gyakorlatilag nem.
"A mágneses tér nem végez munkát, tehát nem veszít energiát (az áthaladó részecske pályája csak elhajlik, de a sebessége nem változik). Ha meg mégis kinyersz belőle energiát, akkor értelem szerűen csökken az áramerősség a tekercsben."
Valami ilyesmire akartam kilyukadni aaaa, "Programozzon fekete lyukat az aki akar" c. topicban.