1993-ban Nyegin tábornok, az orosz hadsereg illetékese az alábbi kijelentést tette: Oroszország kifejlesztett egy nagyon kis méretű atomfegyvert, melynek hatásfoka a jelenlegiek duplája, míg tömege csupán azok századrésze. Ez azonban - mivel Nyegin bejelentését hitelesnek tartják nyugaton - azt jelenti, hogy az oroszok teljesen új technológiát alkalmaznak, mivel ilyen kis harctéri fegyver nem készíthető maghasadásos alapon, pl. tisztán plutónium vagy dúsított urán alkalmazásával. Samuel Cohen, a neutronbomba "atyja" úgy véli, az orosz kutatók képesek voltak az eddig bevett, maghasadás elvén működő fegyverek helyett a az ún. neutronfluxusos neutronbomba megalkotására. Ennek lényeges "előnye" hogy a robbanás során speciális anyagoknak „köszönhetően” jóval nagyobb mennyiségű és energiájú neutronok szabadulnak fel (erősebb neutronsugárzás), ugyanakkor a robbanást követő rövid időszakban (a lent említett két nap felezési idővel számítva) a hátramaradó radioaktivitás hamar elenyészik. A fluxus-neutronbomba kétfázisú fegyver: egy igen kisméretű "hagyományos" maghasadásos atom-robbanófej (plutónium alapú, így elég 1 kg plútónium is a robbanáshoz) található belsejében (ezt hívják magnak is mint Cifu cikkéből kiderül), amelyet körülölel második rétegként a vöröshiganyt rejtő "köpeny". A belső mag robbanása, és az ún. ballotechnikájú felépítés miatt keletkező energia hatására a köpenyben lévő vöröshigany reakcióba lép, és hatalmas neutronsugár-dózist lövell a környezetébe. Mivel a maghoz feltétlenül szükséges 1kg tömegű plutónium mindössze 2,4 cm átmérőjű (!) gömb térfogatban elfér - ne feledjük, a plútónium rendkívül nehéz - és a vöröshiganyból sem szükséges nagy mennyiség, már egy teniszlabda méretű (!!!) neutronfegyver megépíthető a segítségével! Nagyobb méret esetén (50 kg) már fúziós elven működő bomba is építhető (azaz egy fúziós hidrogénbomba köré húznak vöröshigany köpenyt) Ebben az esetben a hatás (fellépő neutronsugárzás) katasztrófális mértékű.
#88