#82
Az újgenerációs neutronfegyverek – azaz van ok félni
Érdekes hogy még ötven-hatvan év elteltével is a tisztán uránium és plutónium-alapú atomfegyverek, illetve azok ismert hatása él a köztudatban. A legtöbb ember – természetes módon - pánikszerűen fél a radioaktív sugárzástól. Ennek oka az, hogy atomfegyverek bevetése esetén – ismereteik szerint - hosszú ideig lakhatatlanná válnának egész régiók. Ezen tévhit szerint a nukláris háborúk (így a világháború) kitörését sokáig azért tartották lehetelennek, mert az atomfegyverek bevetése egyik fél számára sem hozná meg a győzelmet – legfeljebb a totális - - az egész Földünkre kiterjedő - pusztítást, és hosszú-hosszú évezredekben vagy még nagyobb időegységekben mért időre válna nukláris sivataggá bolygónk . Ez azonban így, ebben a formában nem egészen igaz. Tegyünk egy kis kitérőt az újgenerációs neutronfegyverek felé.
Több jelentés tesz említést egy Oroszországból eredő különleges anyagról, az ún. vöröshiganyról, melynek összetétele szigorúan titkos, és feltételezik róla, hogy leegyszerűsíti a nukleáris fegyverek készítését – ám ez csupán a veszély egyik, kisebb forrása. (Teljesség kedvéért megemlíteném hogy egyes kormányok tagadják, mások - pl. az orosz illetékesek vagy az atomlétesítmények ellenőrzésén dolgozó fizikusok - nyíltan elismerik a vöröshigany létezését) A vöröshigany – amely a legveszélyesebb anyag ebből a szempontból – azon anyagok közé sorolható, amelyek egy félelmetes plusztulajdonsággal ruházzák fel a már meglévő atomtölteteket (másik hasonló, de kevéssé ismert anyag a berílium). Képessé teszik ezeket a fegyvereket bevetésük esetén hatalamas és nagyon rövid ideig kifejtett neutronsugárzás-dózis kibocsájtására. ( vhigany esetén a radioaktív felezési idő mindössze kb. két nap !!!)
Egy ilyen „patkolt” nukleáris bomba felrobbanásakor felszabaduló nukleáris anyagok nagy része rövid idő alatt felbomló izotóp (higany-, antimon-, és oxigénizotóp). Dióhéjban összefoglalva tehát: egy rövid ideig igen erős ugyan a sugárzás, de ennek mértéke nagyon gyorsan lecsökken. Egy ilyen bomba bevetését követő hét óra múlva a föld közelében eltűnik a robbanáskor kifejtett radioaktivitás 90%-a. 48 óra múlva már csak a sugárzás 1%-a mérhető, és két hét múlva a robbanáskori sugárzásnak csupán a 0,1%-a észlelhető. Ez azt jelenti, hogy az adott területet néhány nap múlva ismét fel lehet keresni, és néhány hónap elmúltával pedig használatba lehet venni. Ezért megalapozatlan az a feltételezés, hogy egy atomtámadás után annyira radioaktivitással fertőződne a víz, hogy nem lenne esély a túlélésre. Ami az élelmiszereket illeti, a radioaktív anyagok nagy része néhány hét múlva teljesen eltűnik, és csak a stroncium-90, és a cesium-139 kis részecskéi maradnak még veszélyesek.
Ezek az említett tények azért fontosak, mert eloszlatják azt a hiedelmet, hogy az atomháború csak elméleti lehetőség, holott valójában tényleges veszély.
#82