Informatika és tudomány

  • Soneji
    #1576
    egy játék megjelenésekor a legfontosabb kérdés mindig az, hogy mennyire mer újítani. a legtöbben csak követik a divatot és kiszolgálják a tömegigényeket, - lásd Carbon, a sorozat már annyira alulmúlta saját magát, hogy arra nincs szó. a Rainbow Six-el anno a csapat mert újítani, játékélménye semmi máshoz nem volt mérhető. a folytatások azonban egyre inkább a trendek felé vitték a sorozatot. most már végképp kijelenthetjük, hogy semmi egyedi nincs a játékban, egy közönséges fps-ről van szó - nem is feladatok vannak, hanem egymást követő pályák mint a super-marioban? előbb vagy utóbb minden jó sorozatnak a pénz lesz a veszte - ez van.
    a leg szembetűnőbb, és majdnem egyetlen pozitívum: a játék egyszerűen szép. ezzel a kijelentéssel lehet vitatkozni, meg olyan csúnyákat mondani mint: Shader model 3.0, de attól még szép marad.
    a játékélményt ez valamelyest befolyásolja, bár hosszú távon ez édeskevés. idegesítő csapattársak, az egyes részek kényszerű újra és újra játszása, és persze a mérhetetlen konzolos veleérzés nekem nagyon hamar elveszi a kedvem.
    egy színfolt van a játékmenetben: az elbújás. ezt egész jól megoldották, gyakori és megfelelő használatával egészen "Time Crisis" hangulatba kerülhet a játékos.
    továbbra is kíváncsi vagyok a többjátékos-élményre, szóljon aki hasonlóan érez!