teddybear#46
Szerintem is igazad van, a privatizáció napjaink varázs-szava, mögöttes varázserő nélkül.
Ha visszatekintek, azt kell mondanom, a magyar vasutak virágkora a két Világháború közötti, ill a Második Világháború alatti időtartamban volt.
És ekkor, ellenkezőleg minden mostani fiókzseni meglátásával, állami tulajdonba vettek minden stratégiai jellegű szolgáltatást: vasutat, postát, távbeszélőt, műsorszórást(rádió), stb,stb.
Megkövetelték a hatékonyságot, pontosságot, de adtak is, pl. a MÁV saját egészségügyi szervezettel rendelkezett, ill. a dolgozók tisztes fizetést kaptak. És jogosultak nyugdíjra is. Ez abban az időben igen nagy szó volt, hisz a háború előtt csak a népesség hatodának volt nyugdíja, a többi meg élhetett vénségére abból, amiből tudott.
Betegnek lenni sem volt jó üzlet, gyakran az orvossághoz postázták a felmondást is. Végkielégítésről meg szó sem esett. Ingyen gyógyellátásról sem, fizethettek mindenért.
Ami a mostani állami vállalatokat illeti, nem tudnak megszabadulni a nem odavaló vezetőrétegtől, ezért egyszerűen nincs rendesen megszervezve semmi. Túl sok a fejes, meg a slepp, nem akarnak annak fizetni, aki dolgozik.
Kitaláltak egy csomó alvállalatot, ami szipolyozza a fő céget, de semmilyen plusszt nem ad azon kívül, hogy megcsapolja a pénzforrást.