Tibor vagyok, de hódítani akarok!
-
#26
rövid komment az Indexen:
Fonyó Gergely: Tibor vagyok, de hódítani akarok
(Szabózé)
Melegpite-baszás vagy beszélő pénisz - ez megy mostanában a pubertásvígjáték-piacon, de legalább egy popcornos zacskóba csempészett fütyinek lennie kell, egyébként még dvd-n sem nézi meg senki. Tudta ezt jól Fonyó Gergely, a Tibor vagyok, de hódítani akarok rendezője is, ezért nyári moziját telepakolta pár raklapnyi csöccsel, meg seggel, és van pénisz végére kötött cserepes virág, meg méretes aranyszínű műbráner is. A célcsoport meg röhög.
A történet a tizenhat éves Tibor balatoni szerencsétlenkedését meséli el, a fiú vergődik Rényiné, a gazdag és unatkozó bankárfeleség és Kata, a nővé mellesedett gyerekkori barát között, persze végül a tiszta, és korkülönbségektől mentes szerelmet választja. Azért nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, hogy a végére a Rényinét alakító Gregor Bernadett is leszop egy mellékszereplőt, ahogy azt a műfaj szigorú szabályai diktálják.
Nincs ezzel semmi baj, hiszen a Tibor vagyok, de hódítani akarok megmarad a műfaj klasszikus keretei között, nincs germánosan óbégató pénisz, és nem arról szól minden jelenet, hogy biciklivázat, tejszínhabos flakont vagy fikuszt dugnak egy szerencsétlen tinilány nunájába. Nem Hangyák a gatyában, vagy Csajok a csúcson, na.
Kicsit talán el van túlozva a balatoni szálló szociografikus ábrázolása, túl sok a személyzet pattanása, zsíros haja, és félretaposott bakancsa, de biztos azt hitték, hogy ettől lesz hiteles a film. Pedig nem kell hitelesnek lennie, elég, ha félig pucér nők rohangálnak benne, és a végén mégis győz a szerelem. Konklúzió: tavaszig Gregor Bernadettre veri majd ki minden gimnazista, és akkor még nem is beszéltünk a dvd-kiadásban rejlő lehetőségekről.