A nyugat a XX. szd második felét a hidegháború, az oroszok és amcsik közötti nagy feszültséggel terjhelt, de alapvetően békés szembenállásaként érzékeli.
A világ nagyobbik fele viszont ebben az időszakban azzal volt elfoglalva hogy a gyarmattartókat (a nyugatot) lerázza a nyakáról, ezeket hívjuk mi finomkodóan helyi háborúknak.
Ezek az országok minden segítséget elfogadtak ehhez, ahogy most is. Ez értelemszerűen akkor alapvetően orosz segítséget jelentett, de nem kizárólagosan, hiszen egymást is támogatták. Nyugaton ezt az egészet a szovjet ideológia elterjedéseként érzékelték. Pedig valójában azzal, hogy ezekben az országokban ők állták az útját a demokratikus fejlődésnek, ők taszították a másik oldalra. Vagy egyszerűen csak a média számára is elfogadhatóbb volt a fekete-fehér kép, ha nem velünk vannak, akkor valszeg ellenünk, vagy is az oroszokkal.
Az utóbbi 50 évben az amcsik önként felvállalták, hogy belefolynak szinte minden olyan gyarmati háborúba, ami valamelyik nyugati hatalmat érintette, mert volt náluk ugye ez a dominó elv doktrina, hogy az országokban kitör a forradalom és sorra átállnak a másik oldalra.
Irak és Irán is a múlt század harmincas éveiben kapott hosszú idő után önálló államiságot, de még mindíg az angolszász uralom alatt álltak. Majd az 50-es években a világon végigsöprő felszabadító folyamat részeként, demokratikus választásokat tartottak.
A megválasztott vezetők a saját természeti kincseiket országuk tulajdonának tekíntették, ami a nyugat szemében a demokratizálódásnál is nagyobb szálka volt, ezért ezeket a kormányokat megdöntöttték és nagyon dúrva elnyomó rezsimeket ültettek a helyükre. Ezek a rezsimek sziszematikusan kiirtották az országban maradt demokratikus ellenzéket, és a neheéz körülményeket csak a szélsőségesek tudták átvészelni. Ezek aztámn 79-ben Iránban megdöntötték a sah-ot, és hatalomra jutottak.
A nemzetiségi problémáktól jobban súlytott Irakban "szerencsére" Husszein egymás ellen fordíthatta a népeket. De ott így minekután Husszeint kegyvesztettként az USA leváltotta, kitőrt ugye egy dúrva polgárháború.
Az USA tehát a huszadik században vagy egy tucat országot dúlt fel a saját érdekei szerint: Chile, Nicaragua, Columbia, Korea, Vietnám, Irak, Irán stb és ott nagyon dúrva erőket támogatott, miközben szinte egyetlen helyre sem tudott igazi demokráciát exportálni.
Sajnos a szélsőségesek viszont rájöttek, hogy az USA ellen egyedül az atom a nyerő, az ilyen fegyvert birtokló országokat ugyan is valszeg békén hagyja.
#34