waterman#21
az a gond, hogy a 32-ről 64 bitre történő váltást az adatok címzési problémája sürgette. per pill 64 bites címzés és 64 bit széles adatutak bőven elegendőek. (nem túl jó példa: 5 szálon 300 megát nyomna át a SATA2-es winyó elektronikája, de maga a mechanika határa kb 70-80mega/sec.. ugyanígy nem használjuk ki manapság még a 64 bitet sem.)
arról nem beszélve, hogy a mostani mindenhová 64 párhuzamos vezeték helyett 128-at vagy 256 ot beépíteni hatalmas plusz költégeket jelentene. a párhuzamosítás az egy nagyon jó alternatíva lenne. pl: szuperszámítógépek vagy kicsit közelebb az átlag júzerhez: SLI. de párhuzamosítani sem lehet végtelenségig. mert egyszerűen nem férne el, meg az elektronnak "tömege" van, ebből jön, hogy "lassú" ezért nem lehet tovább növelni a frekvenciákat és ez okozza a melegedés problémáját is.
szerintem optikai chipekkel, ahol a feladatok nagy részét fénysugár és nem elktron végezné hatalmasat léphetnénk előre. ha az adatfeldolgozás fénnyel menne, a vezérlés meg még a jól bevált elektronokkal, már az is nagyot dobna a mostani állapotokon..