Történetek, amik mindenkivel megesnek utazás közben
  • macleod2005
    #451
    Az elmúlt 5 napban új élményekkel gazdagodtam, mindkettő az idősebb korosztályhoz kapcsolódik de nem utazás közben. Éppen házibulit szerveztünk szombat estére, egy srácra vártunk még, és gondoltuk nem ácsorgunk, leülünk 3 an 1 (az az 1 darab) padra. A téren 2 pad volt, egy árnyékba, egy a napon. Mi az árnyékba ülünk (természetesen nem az árnyék miatt, hanem egy érdekes jelenség miatt, amit úgy hívank hogy véletlen). 10 perc eltetével érkezik egy 60 körüli nő. Mi természetesen köszönünk, és megkérdezzük hogy "nem tetszik inkább az árnyékba ülni, mi pedig kiülünk a napra." A válasz természetesen az volt hogy "nem köszöni, de jó neki a napon". (15 percet ültünk ott, és kb 3 percenként ellenőriztük hogy a néni nem válltoztatta-e meg az álláspontját az árnyékkal kapcsolatban, de nem. 15 perc után megérkezik egy másik nő, szintén 60 év körüli öregasszony. Ugyanaz a kérdés, de a válasz csak egy szimpla "nem". Leül a másik mellé, elkezdenek beszélgetni, majd 2 perc után a következő kérdést teszi fel az első nőnek, "Te hogyhogy itt ülsz? Te nem bírod a napot, meg te amúgy is ott szoktál ülni" és közbe oda mutat ahol éppen békésen ülünk/beszélgetünk. Mi ugye jószívű, kedves gyerekek vagyunk, mondjuk hogy tessék csak nyugodtan ideülni, de akkor ön is (itt a másikra utalunk), hogy tudjunk nyugodtan beszélgetni". Namost erre kijelenti hogy ő viszont nem szeret árnyékban ülni, de a barátnője igen, és burkoltan arra célzott hogy "húzzúnk a fa**ba" illetve hogymi erős fiatalemberek vagyunk és nem kell nekünk ülni.... Magyarul 5 ember 6 ülőhelyen nem tudott leülni, mert ugye mi azért szerettünk volna nem egyik padról a másikra ordítozni(pláne öregek jelenlétében hogy a buli ki kivel mit akar csinálni, illetve hogy ki hol... mert akkor jött volna az a bizonyos "ezek a mai fiatalok....") Bármilyen alternatívát ajánlottunk fel az nem volt jó... (padot akartuk úgy hogy az egyik fele árnyékba legyen másik meg napon, DE NEM....) Gondoltuk najóvan ha nem húzúnk el innen akkor nem tudunk semmit tenni... de lesz**om, a buli fasza volt, aki meg ilyen csökönyös az tehet egy szívességet...
    másik történet éppen ma esett meg velem, jövök haza busszal, megállótól kis séta, belefér, csak 38°C volt itt. Szembejön egy hírhedt öregember (arról hírhedt hogy amikor még a bányába dolgozott, fejbenyomott egy fiatal srácot egy ásóval csak azért, mert nem egyeztek a nézeteik... srácot vitték az intenzívre...).[A történet megértéséhez tudni kell azt hogy nekem van egy olyan pólóm ami a következő képpen néz ki: (nem röhög...) Narancssárga, jobb válltól balra lefele derékig fut rajta egy 7 centi széles fehér csík, kicsit focimez beütése van ez abban nyilvánul meg hogy a hátán egy bazi nagy 69 es van. Elején pedig egy kisebb 69, illetve egy embléma ami egy koronát ábrázol (gondolom leesett mit akar sugallni). Naszóval megyek haza, jön szembe az emberünk, tempógyorsítás, megfelelő távolságnál illedelmes köszönés(és terveim szerint hamar haza, mert 3 kg marhahús volt nálam), de nem, emberünk megállít mutatja a csíkot a pólómon, és mondja hogy ha ez egy huszárvágás lenne akkor nem fehér lenne. Namondom, 48 órája nem aludtam, se gyakorlókard, se airsoft nincs nálom, most nekem annyi. Aztán kezdődött a történelem óra, azt már tudtam hogy én éppségben hazajutok már csak a marhahús miatt aggódtam. Emberünk előadása természetesen nem a történelem órán tanultakkal cseng egybe, az ő nézete szerint "kossuth egy szemét, és "... fantáziátokra bízom. 30 perc szövegelés, nagy nehezen elindul az ember, na akkor veszi észre a koronát a pólómon (ami szintén nem arra utalt amire ő gondolt), és elkezdi részletezni hogy mennyit érhetne most egy régi korona, illetve Erzsébet királyné hátsó felének az emlegetésébe is belekzdett. Még 20 perc. Ez mindaddig nem lett volna baj, ha nem 38 fok van, nem 3 kiló dög van nálam, illetve hogy emberünknek olyan alkoholszaga volt, hogy azthittem a végén én is alkoholmérgezést kapok tőle. Itt igazábol az zavart hogy, nem akarta se észrevenni, se meghallan hogy én mennék haza, mert az ebédem még egyszer megdöglik, és szeretnék végre aludni is. De..., nem.
    Ezeket csak azért írtam le hogy lássátok milyen atrocitások érnek egy szerencsétlen 20 éves srácot, aki csak bulizni akar, illetve enni egy kis normál kaját....