Történetek, amik mindenkivel megesnek utazás közben
-
#392
Én úgy vélem udvarias vagyok másokkal szemben le-fel szálláskor. Pl. akit tudok előre engedek (természetesen tolakodik ott mindenki), a sofőr úgy is látja ki az aki le-fel akar szállni, addig úgy se csukja be az ajtót.
Ha látom, h sok a felszálló úgy is beljebb megyek (ha tudok), de ha mozdulni se lehet hiába ordít hogy menjünk beljebb mert fel szeretne szállni...
Egyébként birom, mikor levegőt se lehet kapni annyian vannak, de vmi paraszt azért tolakodik és beszól mindenkinek h "nem menne beljebb" mert ő le akar ülni...Azért meg nem fogom elengedni a kapaszkodót, hogy ő kényelmesen üljön (mármint úgy nem, h nem fogom menetközbe meg minden).
Mikor kisebb voltam nem 1× fordult elő, mivel mindenkin megesett a szívem, de mostmár akárhogy tolakodik, szólogat be nem mek arébb ha látom, h nekem nem lesz helyem...
Más: szokásos reggeli tömeg, fölszáll egy bolond asszony, tolaxik mint állat, ugat, hogy menjek már arréb..nem akartam köcsög lenni, így rámásztam egy másik gyerekre de már hót ideg voltam, mert még lökdösött is. De komolyan nagyon bírom, mikor a busz egyik végéből a másikba átmegy (a tömegen), hogy le tudjon ülni 3 megállóra...
Aztán mire sikerült leülni megszólal: " na igen, én is így gondoltam". Mondom: "én meg nem"
Más2: áll 1 csaj az ülés előtt, mozdulni alig bír, vmi középkorú nő odamegy: "elnézést, szeretnék leülni" végülis ott volt mögötte 2 üres ülés, de nem, ő pont oda akar leülni, ahol állnak és mozdulni nem bírnak..
Régebben én is eléggé tolakodós bunkó voltam ilyen szempontból, de külföldön tanultam pár dolgot...