Epikurosz#33
Sokszor szívesebben vitáznék robotokkal, mint emberekkel. Persze ez vicc volt, de mondok egy másikat, ami nem vicc.
Vegyük az autópályákat. Ha gyorsan vezetsz, akkor leállít a rendőr. Ilyenkor büntetést kellene fizetned, csekk alapján, és esetleg büntetőpontokat is kapsz. Ha azonban lefizeted a közeget, esetleg te megúszod, de maga a rendszer elkezd rohadni, és vele a társadalom is.
Mennyivel jobb lenne ilyenkor egy "szívtelen robot"...
Másik:
Pár éve műtöttek valamivel. Közkórház. (Az is bolond, aki közkórházba megy Magyarországon.) Az orvost ráadásul ismertem, de volt egy kis konfliktusunk előtte, és nem sikerült harmonikus beteg-orvos kapcsolatot kialakítani.
A kisegítő személyzettel (pozitívan diszkriminált cigány csaj ápolónő, aki csinosnak csinos, de szakmailag egy nagy segg) sem volt minden teljesen rendben. Bevallom őszintén rettegtem a műtéttől, halálfélelmem volt. Pedig nem ez volt az első. Egy másik műtétem egy nyugdíjas sebész kifogástalanul végezte el, egy szavam sem volt.
Akkor merült fel bennem, hogy akkor már inkább robotokra bíznám magam. Szó se róla, a robotok is meghibásodhatnak, de talán nem annyira, mint a Fekete Angyal. Értem, ugye?!
A harmadik: gyűjteni fogok nyugdíjaskoromra, hogy legyen egy kis házirobotom, akitől (!) nem kell félni, hogy kirabol. És a betöröktől is megvéd. (Majd megbuherálom a szoftverét, ha erre nem alkalmas. Mert tuttira le fogják butítani a rohadékok.)
Amúgy Spielberg filmje, az Artificial Intelligence elmondta a lényeget.
Ember! Ne képzeld magad a fejlődés csimborasszójának.