"A matematika éppolyan történelmi fejlődésen esett át, mint bármelyik tudomány. A természettudományokat ma már korántsem látjuk olyan folyamatosan, inkrementálisan növekvő diszciplínának, mint korábban..."
Mennyire igaz ez pld. a csillagászattal kapcsolatban.
Először a földet laposnak képzeltük, majd számoszi Arisztarkhosz (Kr.e. 320-250), a lángelme, Kopernikusz előtt kb. 1800 évvel (!) megalkotta a heliocentrikus világképet. Ezt a ptolemajoszi világkép, mivel a bolygók mozgását pontosabban tudta előre meghatározni) hosszú időre eltemette.
Kopernikusz 1543-ban adta ki De Revolutionibus Orbium Celestium c. korszakalkotó könyvét, de a heliocentrikus elméletet "főnöke", a dán származású, de Prágában dolgozó Tycho de Brahe, kora kitűnő csillagásza, Rudolf császár udvari matematikusa (és csillagjósa) 1601-ben bekövetkezett haláláig nem fogadta el. Kepler sokat brahizott Braheval a témán, de nem sikerült soha megegyezniük. Az osztrák lutheránus Kepler makacsul kitartott a heliocentrikus világkép mellett, sőt, továbbfejlesztette, és a megfigyelési adatokhoz igazította.
Ilyeneket olvasva, az ember óhatatlanul elgondolkodik, vajon melyek lehetnek a mai modern tudomány azon tévedései, amelyekre majd 2000 év múlva fogunk rájönni? Persze, ha vannak egyáltalán ilyenek, mivel a tudományos módszerek is sokat fejlődtek.