HUmanEmber41st#419
Most hogy jön ide Napoleon?
Itt ( legalábbis eddig és szerintem ) arról folyt a vita, h lehet-e alternatívája az evolúció elméletének.
Azonfelül olvassatok,olvassatok olvassatok. Azután kérdezzetek a hitről.
De mégegyszer elmondanám:
Istent NEM az emberek találták ki.
Hanem eljött és közölte, h létezik.
( Mind a Bibliában, mind Bhagavd Gítában olvasható)
És miközben kinyilvánította Isteni mivoltát, olyasmiket cselekedett és mondott, amiről még évezredek múlva is beszélnek.
( igen tudom voltak híres görög, római hadvezérek akik tetteit a mai napig ismerjük , de ők nem alapítottak vallást)
Ez a topik sem jött volna létre, ha a vallásos világszemlélet nem működne napjainkig.
Azt nem tudom, mennyi a vallásosak és a materialisták aránya a világon, de ez az arány az évezredek alatt nem sokat változhatott.
Miért írtam a kuruksetrai csatamezőről? Mert a Ghítát ott mondta el Krisna Arjunának. Mert a Bibliai helyszíneken a mai napig vitáznak a régészek, de a Bhagavad Ghíta adatainak szinte a mai napig utána lehet nézni.
Persze mióta az emberi faj megtanult beszélni, állandóan vitáznak a Teisták és az Ateisták.
Ezt a vitát szerintem nem mi fogjuk végleg eldönteni.
Volt már nagyobb "üldöztetése " a vallásnak, mint az, h egy világi bíró betiltja a kreacionista magyarázat tanítását az állami iskolákban Amerikában.
Sőt azt a vitát sem fogjuk eldönteni, h ki van a szellemi megvilágosodás magasabb állapotában.
Mert a vallásosak azt mondják: túllátunk az anyagi világ fátyolszövetén, érezzük, látjuk, halljuk ( persze csak kis darabkáit, részleteit !!!!! )a túloldalt. Ehhez nem kell semmilyen bonyolult műszer, csak látó szem, halló fül és érző szív.
A materialisták ellenben azt mondják: mi kinyitottuk a szemünket, nem hiszünk senkinek, csak a mérőműszereinknek, és a méréseinknek. Minden más csak káprázat, mi nem hagyjuk megtéveszteni magunkat általa.
Ezért örök és kibékíthetelen ellentét van a két filozófia között.
De van azért remény:
Mert aki igazán tudni akarja a választ ( az élet a világmindenség meg minden témakörében) az nem rest és utánajár.
Akik nem elégszenek meg azzal, h csak ennyivel intézik el a dolgot: nincs, mert nem is létezhet, hanem azt kérdezi:
-Tényleg nem létezik?
-Mi lenne, ha egyetlen egyszer nem fölényes mindenttudó nagyképűséggel közelíteném meg a kérdést, hanem félretenném a műszereimet és őszinte érdeklődéssel kezdeném el kutatni a kérdéskört?
Így rentgetegen "célba értek " már. ( példákat nem sorolok)
Ez most úgy nagy általánosságban mindenkinek szólt. :) :)