echo#385
Hát valahogy úgy, hogy mondjuk a gáztörvénykben is ideális gázokról van szó, a molekulákat valami kiterjedés nélküli anyagi pontoknak tekinted. Nyilván a valóságban nincsenek ilyen ideális gázok, tehát ezt nem is tudhatod a megfigyelésekből(mármint, hogy épp ilyen pontoknak kell őket tekintened). Valami olyasmi történik szerintem, hogy megállapítod, hogy azokat a megfigyeléseket, méréseket amiket elvégeztél jól tudod magyarázni egy ilyen matematikával. Van a matematika és vannak a megfigyelések és úgy találod, hogy fedik egymást, de ez nem kell, hogy így legyen eleve, csak épp működnek ezek az egyenletek. Szóval valahogy nem közvetlenül következik a szükséges matematika az adatokból. Ez vad lesz: Ha az lenne, hogy megfigylem a gázokat és azt találom, hogy ezek pontokból állnak és hogy ezek minden ütközése tökéletesen rugalmas stb. akkor persze menne magától a matematika és a nélkül tudnám, hogy az jó hogy próbálkoznom kéne, hogy mikor találom meg azt az egyenletet amit keresek, rápróbálgatva azt a valóságra.
Másképp: teljesen esetleges, hogy azt találjuk, hogy bizonyos egyenletek leírnak bizonyos mozgásokat és hogy épp azok írják le őket és nem másik egyenletek.
Valahogy így gondolom ezt el. Nem tudom értelmes e volt. Mindenesetre, most ennyi tellett tőlem...
És ha már most egy hónapig van szerkesztés: A gázos példa pont azt mutatja meg, hogy a matematikai modell nem is szólhat egy az egyben a valóságról, mert hogy pontszerű molekulák nem is lehetnek, de nagyjából mégis működik.
Na és még egy: már maga az is azt szemlélteti szerintem, hogy a matematika elválik a "valóságtól", hogy idővel jönnek újabb megfigyelések, újabb adatok és ekkor a matematikai modell elbukik. Azaz kiderül, hogy az nem is ezt a világot írja le valójában, egyszerűen eddig fedésbe volt az adatokkal.