Viszont a gyorsítást ne keverd össze az adott sebességgel történő mozgással, mert ez utóbbi Newton óta nem igényel külön energiát. Viszont a gyorsítás igen!
A fénysebesség feléig történő gyorsításig szerencsére nagyjából lineáris(ként is értelmezhető) a gyorsítás és a szükséges energia viszonya (helyesebben az impulzusé, mert ez írható le mint m*v, az energiájé valójában ugye m*v-négyzet). Utána viszont ugye átmegy exponenciálisba, ami azt jelenti, hogy bármennyi volt a kiindulási sebesség (pl akár a c 99%-a) a fénysebesség eléréséhez akkor is végtelen energiára lesz szükség!
Másrészt a rel elm ilyen szempontból valszeg nem teljes, hiszen azt mondja ki, hogy v1 sebről v2 sebre gyorsításhoz ennyi meg ennyi energia szükséges.
Na de arról semmit nem szól, hogy mennyire fontos az, hogy ezt a gyorsítást magát mennyi idő alatt végezzük el!!!???;)))
Tegyük fel, hogy az első esetben viszonylag nagy idő alatt történik a gyorsítás, és akkor a szükséges energia mennyiség teljesen egybevág a rel elmmel, de mi van ha a másodperc törtrésze alatt gyorsítassz valamit fénysebre?
Ezt nem tudjuk!
(Zárójelbe jegyzem meg, hogy ez a teljes fizikai világképünket befolyásolja. Mi van ha a gyorsítókban érzékelt egyre nagyobb energiájú részecskék teljességgel műtermékek???!!! Nincs kötési energia, mert ezek az ütközés során szétrepülő részecskék nincsenek is benn a protonokban/atommagokban, hanem a mért/kiszámított kötési energia valójában az a plusz energia többlet, amit a mind nagyobb energájú részecske C-ről nullára történű lefékezésekor extrában kapunk;))))
#52