Informatika és tudomány

  • [NST]Cifu
    #17
    1.: A CF-105-nek és az SR-71-nek semmi köze egymáshoz.

    2.: A CF-105 Arrow körül kiépült egy szép kis álomvilág, miszerint az Arrow lett volna a világ legjobb vadászgépe az 1950-es és 60-as években, de az Egyesült Államok önös érdekből ezt megfúrta. Ez az álomvilág nagyban köszönhető a "Sebesen, mint a nyíl" c. TV-filmnek, ami egy dramatizált változat, és kb. annyi köze van a valósághoz, mint a K-19 Windowmaker-nek. :)

    Igen, volt egy CF-105, igen, kétségkívűl jó gép lehetett volna, de nem lett.
    Pár megjegyzés:

    -A CF-105 eredetileg 8db AIM-4 Falcon rakétával lett volna felfegyverezve. Erről a rakétáról később kiderült, hogy erősen korlátozott a használhatósága, manőverező vadászgépek ellen csaknem használhatattlannak bizonyult Vietnam felett. 1955-ben módosították az Arrow programot, hogy a 8db Falcon mellett négy Sparrow II. is része legyen a fegyverzetnek az Astra tűzvezető rendszerrel együtt. Az Astra igen bonyolult volt, és a fejlesztése igen lassan haladt a rengeteg felmerülő probléma miatt.

    -Nem említik a filmben, hogy a Sparrow II. azért lett "kanadai" program 1956-tól, mert az US NAVY kiszált belőle, és utána csak a Kanadai Légierő és a Douglas (a gyártó) maradt csak a programban. A mihez tartás végett: a Sparrow II. nem volt más, mint a csaknem három évtizeddel később megvalósuló AIM-120 AMRAAM - egy aktív radarral felszerelt önirányítású levegő-levegő rakéta, amely a Sparrow rakétatestét, hajtóművét és robbanófejét örökölte volna. Az US NAVY-nek lett végülis egy hasonló rakétája tizenöt év múlva: az AIM-54 Phoeinx. Csak annak a fejlesztése is megér egy külön misét, és ráadásul annak darabja csaknem annyiba került, mint egy vadászgép!

    -Azt sem említették, hogy a CF-105-ös megrendelését eredetileg 100-ra csökkentették, mivel a fejlesztés költségei, és a várható vételár iszonyatos módra elrohant. Gyakorlatilag Kanada egyetlen programba ölte a védelmi költségvetésének döntő részét, mind a légierő, mind a haditengerészet, mind a hadsereg kénytelen volt egyéb, komolyabb fejlesztéseit felfüggeszteni, hogy az Arrow program feneketlen bendőjét megtölthessék pénzel.

    -1959-ben az Astra tűzvezető rendszert és radart, valamint a Sparrow II.-őt leállították, mivel a fejlesztési költségek már az egekbe jártak, és még mindig nem látszott a problémák erdejében a megoldást jelentő fény. Érdekesség: a Sparrow II. helyett ekkor a Genie atomrobbanófejes levegő-levegő rakéta alkalmazását vetették fel.

    -Az USA igencsak segítőkész volt, az USAF kölcsönadta az egyik B-47E bombázóját, hogy rászerelve kipróbálhassák az Iroquois hajtóművet 1957-ben. A bombázó a tesztek után visszakerült az USA-ba, de az asszimetrikus erőhatások miatt megrongálódott sárkányszerkezetű gépet végülis leselejtezték. Az USA beleegyezett, hogy Kanada a Sparrow II. program résztvevője legyen, sőt, amiatt sem nehezteltek, hogy saját radart és tűzvezető rendszert kívántak használni, és akkor sem gördítettek akadályt eléjük, amikor az US NAVY kiszált a programból. Arról nem is beszélve, hogy az Arrow prototípusai az akkori csúcs J75-ös hajtóművel repültek - amit szintén az USA engedélyével adtak el nekik.

    -Az Arrow sose bizonyította be, hogy különösebben rendkívűli gép lett volna, a Mach 1.5-öt elért prototípusban nem volt sem fegyverzet, sem radar, sem tűzvezető rendszer, így gyakorlatilag még ezt a teljesítményt is "lekönnyítve" érte el. Az Iroquois hajtómű sem érte el soha az eredetileg igért teljesítményszintet, ráadásul a nagy mennyiségben használt titán ritkasága és magas ára (a nyugati féltekén) miatt a sorozatgyártása igencsak problémás lett volna. Ugye a titán fő kitermelője akkoriban a Szovjetunio volt (megjegyzés: az SR-71 kémgépekbe beépített titánium is főleg innen származott!).

    Ezen felül az egész program túlfűtött volt a nemzeti érdekektől, gyakorlatilag arra kellett volna képesnek lennie, mint a MiG-25-ösnek, az YF-12-esnek vagy az XF-108 Rapiernek. A Rapier csak az életnagyságú makett szintjéig jutott el, az YF-12 az A-12/SR-71 program oldalága lett, gigászi költségvetés mellett, és végül leállították, mikor kiderült, hogy a Szovjetunio nem fog Mach 3 sebességű bombázógépeket rendszerbe állítani, illetve a stratégiai csapásmérés a ballisztikus rakéták privilégiuma lett. A MiG-25-ös pedig sokkal kevésbé ambiciózusan valósította meg a célt, pédául neki is csak félaktív radar irányítású illetve infravörös önirányítású rakétái voltak. A gigászi hajtóművei is csak 100kN tolóerőt adtak le utánégetővel (az Iroquois 15kN-al többet igért, 10 évvel korábban).

    Az Arrow szerintem tipikus példája annak, hogy kell egy mítoszt felépíteni. Jó gép lett volna? Talán, ám sose lett az. De csináltak egy TV-filmet róla, egy kissé fals képet adva arról, miért is függesztették fel a programot (az a bizonyos elnökök közötti horgász-jelenet sose történt meg pl. a valóságban), és lekicsinyítve azt a tényt, hogy Kanada gazdaságát mennyire leterhelte az egész program, plusz pár dolgot elhalgatva, pl. az Astra/Sparrow II. fejlesztési nehézségei, majd leállítása, vagy utána a Genie-fegyverzet terve. Ez utóbbi nyilván nem illett volna a hőseposz szerű történetbe, merthát hogy néz ki, hogy az istenitett gép valójában két nukleáris töltetű rakétával repkedett volna...