Golyókapkodó#72
Írták itt egy páran, hogy könnyedén alkotnának hasonló történetet, sőt.
Harry Pottert olvasva végig deja vu érzése van az embernek. Minden részlet, hely, szörny stb. valahonnan ismerős. S ez így lehet igaz, mivel a HP egy innen-onnan összerakott, hogynemondjam összelopkodott történet és világ.
Elsőnek itt van az angolszász, viktoriánus korszak magániskoláinak hypolása, hogy az milyen jó is volt. Kiegészítve azzal, hogy itt érdekes módon csak "jó fej" tanárok vannak (ami régen azért nem volt nagyon jellemző). Emellett muszáj volt megreformálni a "tananyagot", valamint szereplők legyenek "lázadók", mert ez most a menő.
A cikkíró nagyon jó látta félmondatában, hogy az írónő csupán sablonokban képes gondolkodni, ha valós érzelmekről és a valós világról van szó. Ez kitűnik a könyvből.
Lehet, hogy megölnek sokan, de ha lenne 3 évem, amikor csak ezzel tudnék foglalkozni, el tudnám olvasni az összes olyan művet, amiből a HP épül fel, s lenne időm átgondolni a dolgokat, akkor meg merem kockáztatni, hogy én is megírtam volna a Harry Potter-világot - vagy bárki, aki hasonló olvasottsággal bírna, s lenne annyi ideje átgondolni a struktúrát.
Szerintem Harry Potter becsületes (?) iparosmunka, a sikerre kihegyezve. Lehet, hogy tudja, mi kell manapság a gyereknek ahhoz, hogy "be lehessen húzni a csőbe", de akkor se kellene az égig emelni; meg kell látni a hibáit.