mouss#14
reloader, nem ellend, hanem a kritikádra szeretnék válaszolni! És én is megengedem magamnak a szubjektivitást;) Ha nem tetszik a fantasy, az a szív joga. Sokan szeretik sokkal jobban a sci-fi-t, nincs is ezzel gond. Rowling remekül kidolgozott gondolatmenettel épít fel egy tényleg lenyűgöző világot, és mindezt úgy önti könyv formába, hogy aki csak egy kicsit is hajlamos beleélni magát a fantasy képekbe, menthetetlenül beleragad. Ennyit a védelméről. Viszont nekem kicsit furcsa - nem ellentámadás, csak kérdés -, hogy miért keverik a fantasy és a sci-fi témákat? Mert vajhmi kevés közük van egymáshoz, szerintem. Attól eltekintve, hogy egy egészán más világot teremtenek azalkotók. A sci-fi ilyen téren sokkal nagyobb mozgásteret biztosít, az biztos. Azt hiszem mindkettőt a saját stílusukon belül van értelme vizsgálgatni. Egy Az Oroszlán, a boszorkányt nem hasonlítanék egy Neuromancerhez, sem egy Huxleyt Tolkienhez. A sztárolást megint más dolognak tartom, mert -és tök igazat adok Neked- a sztárok világát éljük (és ez eccerűen csak üzletet és hasznot jelent), de ellentétben sok elvetélt, tiszavirág életű próbálkozással az Alkotás az, ami miatt el kéne ismernünk valakit-valamit. Megszakad a szívem, mert sajnos ez egészen másként működik. Ezért gondolják sokan, hogy a HP, a Gyűrűk Ura vagy a Narnia krónikák valami új dolog, és most nagyon menő. Most felbosszantott ez a sztárolás téma, úgyhogy bocsi, de egy személyes jellegű kitérőt ha szabad. Életem első könyve Lewistól az Oroszlán, a boszorkány.. és rögtön utána a Caspian herceg volt. Mindkét könyvet ellopták tőlem, még akkor, 8 évesen. 13 azt keresem, minden antikváriumban, és senki még csak nem is hallott róla.. aztán nemrég bementem WCre a Corvinban, és ott volt előttem az új kiadás. decemberben pedig a film. Nem vettem meg. Hasonló volt a helyzet a LOTRel is. Szóval, a művet a saját stílusában nézzük, és először önmagához képest kéne vizsgálgatnunk. főleg, hogy a filmek már egészen mások, mint a könyvek. szerintem