waterman#85
kedves lola. ki a bánat beszélt szerinted a föld gyorsulásáról? a föld kb 28 km/s sebességgel rója a pályáját már pár milliárd éve. semmit nem csinál. megy egyenesen, deee hat rá a nap gravitációja. ezáltal görbül a pályája. annyira görbül, hogy kör forma lesz belőle.
hallottál arról, hogy maradnak fenn a műholdak? esnek a föld felé. ha egyenesen esne lefelé és nem lenne légkör akkor bizony g-vel gyorsulna. egyfolytában. azért nem teszi mindezt mert kapott oldalról egy veszettnagy rúgást és megy oldalirányba is. a sebessége állandó, viszont és itt a lényeg!! az iránya NEM! ehhez kell az a gyorsulás amiről én beszélek. és ha a fejed tetejére állsz ezt akkor is gyorsulásnak nevezik. aminek igen, ahogy te is írod van centripetális és tangencális összetevője. a kettő eredője meg pályán tartja a kócerájt. ha a tangenciális nagyobb akkor előfordulhat, hogy szép spirális pályát fog leírni a test kifelé. mint a példaként említett holdunk aki kb egy métert távolodik évente. kb.
abelr #82 - épp a cikk fogalmazza meg hogy azért gyorsul szétfelé az egész rendszer mert kell lennie egy az univerzum 75%át adó sötét anyagnak. képzelj el azonos ponttöltéseket, lógni a semmiben. azonos nagyságúk és töltésűek, mondjuk elektronok egy kupaca. ha rajtuk múlna szerteszét mennének mert az összes taszítja az összeset, mint a mágnesek azonos pólusai. ha ebbe az említett rendszerbe 25%aránnyal raknánk pozitív töltéseket is, amik közel ugyanakkora tömegűek mint az elektronok, akkor egy egy pozitív töltés rácuppanna egy egy elektronra és egyfajta csomópontokat alkotnának, de mivel az elektonok még mindig többségben lennének a rendszerben ezért továbbra is tágulna az egész. vedd úgy, hogy a különböző töltésű részecskék közötti erő a gravitáció, az azonos töltésű részecskék közötti erő a sötét anyag "ereje", továbbá a csomópontok pedig a galaxisok. ekkor alkottunk egy kisméretű modelt ami egész jól szemlélteti a tágulást. itt már csak az a gond, hogy ahogy a töltések egyre távolabb kerülnek egymástól a taszító hatásuk csökken.(E=k*Q/r^2 alapján ahol k egy állandó, Q a töltés nagysága, r a töltéstől mért távolság, E a térerő. tehát hogy mekkora erővel hatna egy másik töltésre). na ha még rávennénk az egész modelt hogy forogjon akkor már egész jó lenne. :):)