Tiberius B#297
Az én emlékezetem szerint is. A személyes véleményem pedig: a kvantummechanika legnagyobb relytélye, hogy a microvilágban miért a nagy számok és miért nem a logika törvényei működnek. A nagy számok törvényei pedig a hullámmechanikában teljesedtek ki. A kétréses kísérletet máig nem értik, néha pedig elmagyarázni se lehet rendesen, mit is jelent az hogy: ha megfigyeljük, hogy az anyaghullám melyik résen megy át, akkor már nem jelentkezik az interferenciakép csak a két valószínűség "összege". Szerintem ez nem is olyan bonyolult, nagy számok törvényei, ha nem figyeljük meg: 50-50% hogy az egyiken vagy a másikon ment át, ergo két egyszerre meglévő hullámként jelentkezik a becsapódások valószínűsége; ha meg megfigyeljük 100%, hogy melyiken ment át, mégha a részecskék átmenetelének helye a kísérlet elején 50-50%-kal volt megjósolható, a két rés egy-egy teljesen új kísérletet hoznak létre, azaz olyanok a becsapódások mint két külön "egyréses" kísérlet eredményének gymásra tevése, ami igaz is; amikor nem figyeltük meg, hogy melyiken ment át, akkor egészen a kísérlet végéig 50-50% maradt, hogy melyik résen is ment át,visszanézve az időben a nagy számok ugyanazt mondják, mikor megfigyeltük, kettéválasztottuk a kísérletet, összeomlasztottuk a hullámfüggvényt, megváltoztattuk a szuperpozíciót, visszafelé haladva az időben nem ugyanazt mutatják a nagy számok, az alapvető kérdés viszont megmarad minden esetben: Mi minősül megfigyelésnek? Mi omlasztja össze a hulámfüggvényt, változtatja meg a szuperpzíciót?
Ez egy filozófiai kérdés, szerintem meg csak mi, a jelenség megfigyelői, nem tudjuk megfigyelni anélkül, hogy beleavatkoznánk. A kísérlet megszűnne paradoxonnak lenni, ha megfigyelhetnénk az átmenetelt anélkül, hogy hatnánk a részecskére. Ha nem hatunk rá, a nyagy számok törvényei változatlanul hatnak egészen a kísérlet végéig, de ez lehetetlen, ha felidézzük: minden hat mindenre.
Sajna emiatt még jóideig elvitatkozhatunk majd a kísérleten. Amíg fel nem adjuk, a részecskék sokasága csak addig terjed hullámszerűen, amíg nem hatunk rá.
Ha ez hosszú eszmefuttatás volt, bocs, ha belső ellentmondásokat tartalmaz, kérlek világítsatok majd rá.
A pulzáló feketelyukakról: így biztos nem található meg és, mint nemrég megtudtam, még régebben megmondta előre a Steven Hawking, hogy találunk majd olyan feketelyukakat amelyek érzékelhető mennyiségű sugárzást bocsátanak ki, és nem csak az előttük végbemenő anyag-annihilálódás egy része az, hanem tényleg a feketelyuk belsejéből ered, ergo a közvetítő-horozó részecskéje gyorsabb a fénynél, állítólag a kvantummechanika ezt is megengedi. A relativitáselmélet szintén, ugyanis csak a fénysebességig beszél a világról.
"Isten nem kockajátékos"(Einstein), szerintem meg szerencsjátékmániás. Az ok-okozat is csak a valószínűtlenebb jelenségek 0-hoz tartó valószínűségéből ered, szerintem.
Bár még mindig ott a másik lehetőség: ma még egyszerűen túl primitívek vagyunk.
Éljen a fejlődés, még csak az utazás elején tartunk. George és Gene a két álmodozó, az egyiket ezért, a másikat azért szeretem(-i a világ). De a tudomány mindennél jobb.
George és Gene a két álmodozó, az egyiket ezért, a másikat azért szeretem(-i a világ). De a tudomány mindennél jobb.
