mai fiatalok...
-
BenceYCE #33 Szerintem nem velük van a gond hanem a szülőkkel. Dolgoznak vakulásig aztán elfelejtik egyszercsak, hogy miért. Ha egyszer még az én életemben valamilyen csoda folytán a magyar állampolgárságú és jóérzésű magyarok összefognának és talán követelnék a jussukat a befizetett adók után, és felébresztenék az igenmélyen farbatisztelt politikusokat, hogy nem mi vagyunk őértük hanem ők vannak miértünk, és összeszkábálnánk egy olyan élhető országot ahol lehet és érdemes gyereket szülni akkor remélem lesz erőm ahhoz, hogy pesszimizmusra neveljem a gyerekem, és mindenben a rosszat keresse, minden érmének megnézze mindkét oldalát, és a rosszat ismerje meg, hogy rájöjjön lehet jó is az élet!
De ehhez tenni és tenni kell. Nem elég a gang-ben nagyarcnak lenni!
Sokadjára olvasom el a Cion bölcseinek jegyzőkönyvét és sajnos egyre több realitást látok benne, hogy egy virágzó kapitalizmusnak a leghasznosabb a fogyasztói társadalom. Megosztani a népet!!! Ez a jelszó! Uszítsuk a városi embert a vidékire! A városiak sajnos azt hiszik nélülük nincs világ! Holott ha jobban megnézzük ki mit tesz a közösbe akkor még a vak is látja hogy város nélkül legfeljebb ez a szar amin gépelek, amit nézek, ez a technika nem lenne. És mi lenne a várossal vidék nélkül?! Felcseperedésem folyamás számos városi tahóval találkoztam mint jómagam akik szinte szégyennel ejtik ki a szájukon, hogy "vidéko rokonok" meg "azt se tuggya mi a vindóz". Sajnálatosan a vidékiek és a városiak megosztása nagyon is jól alakul. A városi ember számára a vidék és a természet nem más mint egy tárgy, egy forrás amit ki lehet és ki kell szipojozni. De egy biztos. A városi embernek koránsem olyan fontos a család. Ezek a betontömbbel is megelégedő alkáli elemek (matrix) nem tudják, hogy miért élnek! Édesapám halálakor jöttem rá amikor azt mondta, hogy nem akar meghalni mert még nem élt eleget. Igaza volt. Egy tróger munkás volt aki tisztességesen akart megélni. És mindíg arra várt, hogy egyszer neki is lehet olyan. Egyszer Ő is átélheti azt. Holott már régen elfelejtette, hogy valójában miért is él. Vidéki gyerekként nevelkedett a Jászságban. Édesanyám békés megyei. De fiatal korukban felkerültek Pestre, a csillogásba. A csillogásba ami hazudott nekik. És elfelejtették miért is élnek. Mára 3-an maradtunk a családban. A bátyám, édesanyám és jómagam. De a családunk szétesett. És ez az ami a kapitalizmusnak kedvez. Megölni a család eszméjét! Megölni minden család egyetlen összetartó rugugóját! Az anya lelkét! Minden kislány már gyerekkorában felvérteződik azzal a képességgel amivel össze tudja tartani a családot. Már ha családban nevelkedik és szeretetet, nevelést kap. És felkészítik legkésőbb 8-10 éves korára a nagybetűs élet legfontosabb dolgaira, hogy ne hagyja magát becsapni! Ésszel éljen és a szemét látásra ne nézésre használja! A gyerekek a legvédtelenebbek a tv reklámok és egyéb amerikamajmoló faxságokkal, a műanyag kajákkal és az 1000 felől érkező negatív és becsapó hatásokkal szemben. A gyógyszerekkel a divattal a szórakoztató elektronikával a gyerekjátékokkal kapcsolatban hányszor teszi fel magának a kérdést az ember: SZÜKSÉGEM VAN-E RÁ? Vajon a hiánybetegséget coldrexxel kell orvosolni ami még a szlogenjéből is kiderül: a tünetek enyhítésére! A ruhám attól lesz melegebb mert rajta van a nike jel? Az életem akkor lesz teljesebb ha 60 ezerért veszek videókarit mert a cod2 nem megy rajta? De a legfontosabb, hogy egy gyerek nem fogja fetenni magának a kérdést: Kell-e az újabb játék? A szülő viszont vesz. Vásárol mert azért dolgozik, hogy éljen és a szeretteire költse. Kérdem én mi kell annak a gyereknek? Újabb játék vagy gondoskodás, nevelés és szeretet?
Szóval szerintem hiába fikázzuk az öregeket, hogy ők még tehettek volna... vagy a szomszédot mert nem tesz semmit a tisztességes emberek közös céljai érdekében. Magunkban kéne keresni a hibát hiszen a szomszédot nehezebb megváltoztatni! Egyrész sajnálom, hogy kis tizenéves csitrik bedőlnek egy nála jóval idősebb pedónak aki aztán megmutatja ám milyen a nagyvilági élet. Másrészt a szüleit okolom mindazért mert átengedte az utcának, a gyerek környezetének a gyereknevelés szerepét. A gyerek persze mindent jobban akar tudni és "majd én megmutatom" veti magát a nagyvilágba. Sajnos a barátnőm is így nőtt fel. Budapest aglomerációjában szép családi környezetben élehetett volna ha a szülők nem a saját életüket abajgatják. Egyik megcsalta a másikat és vissza. Mindezt oda vezetem vissza, hogy baromi nagy a kínálat mindenből. És mivel ez van megnő a kereslet is. (szükségem van-e rá?!) Közben persze etetik a gyereket szánalmasan mintha saját magukat nyugtatgatnák, hogy: "de azért a család együtt marad!" Közben a gyerek a dizájnosabb haverokhoz nyúl akik persze drogokkal élnek, könnyű pénzszerzést választanak (autólopás) és sorra kihasználják, darab húsnak nézik és sárba tiporják a maradék emberi önbecsülését. Gazdag "nemszámít az élet" gyerekek ezek. Fogalmuk sincs a valódi értékekről mert van pénz dögivel. Egyszerűen tönkre teszi a tehetős emberek gyerekeinek az életét a pénz. Közben barátnőm túlvan egy áldozatként átélt nemierőszak kisérleten. Lelkileg legalább annyira megvisel ez egy nőt. Sokadjára mesélem el neki életemet miként nőttem fel a nyolcadik kerületben. Hiába. Olyan ez mint a drog. Én sose mertem kipróbálni mondván elég nekem az alkohol az is bőven kielégíti a szükségletemet. De amitől jobban féltem, hogy ha mély ponton vagyok akkor hozzányúlok. Amíg nem tudom milyen, nem vágyik a lelkem rá. Ez is hiányzik a mai gyerekekből. Az önmegtartóztatás. Pesszimista vagyok mert a világ rossz. Rossz, mert nem törődünk vele, mi emberek. És amíg gyanakvó és mindenben rosszat kereső ember vagyok addig kevesebb rossz meglepetés ér. Viszont sokkal többet jelent nekem a kellemes csalódás! Tudom értékelni azt a nőt aki nem brahiból vesztette el a szüzességét 13 évesen. Azt az embert aki felméri saját szükségleteit és tudja magát más ember szemével nézni.
Nem a fiatalok tehetnek arról amilyenek, hanem azok az emberek akik hagyják őket illúziókban és csillogás hitben élni. Ezen a világon talán a gyerekek és tinik akik a legkevesebbet tudnak tenni a világért hiszen még ők maguk is segítségre, támogatásra szorulnak.