A széles látókör mindenkinek jár.
-
#170
lopok a comment.comtól:
"Ezek után szinte felüdülés volt Frei „mennyiért ölné meg a magyar miniszterelnököt?” Tamás műsora, amely nem hozta az előzetesben ígért fröcsögést. Ez annyit tesz, hogy a műsor nem volt minősíthetetlenül rossz. Minősíthetően rossz volt. Míg a Kultúrház naponta jelentkező élő műsor, a Dosszié kéthetente és felvételről szélesíti a látókört (hogy mennyire, az a Webisztánon is olvasható). Elvárható lenne hát, hogy a készítők alaposabban utánanézzenek a témának, ami nem azt jelenti, hogy három kontinensen beszélgetünk emberekkel, hanem többek között a megfelelő háttérmunkát. Ez Freinél kimerült a tudatlan nézőben esetleg kialakult előítéleteknek való hanyatt fekvéssel, és a kellően negatív hívószavak – gyilkosság, pedofília, illegális – ismételgetésével.
Hogy a legmeglepőbb negatív jelenségeket összegyűjtse, Frei nagyot markolt a lehetséges témákból, az egyenként is igen különböző MMORPG-ket egy kalap alá vette, és melléjük csapta a közösségi site-okat, az erőszakos játékok hatásait és a netes pedofíliát. Az eredmény a felszín kapargatása lett a szokásos freiszolással a dollármilliókról. Mindezt olyan csúsztatásokkal súlyosbította, mint a filmipar és a játékipar forgalmának összehasonlítása (12,5 milliárd vs. 10 milliárd dollár – arról nem szólt a műsor, hogy az előbbi összegben a játékkonzolok eladásai is benne foglaltatnak), vagy az hogy a World of Warcraft lényege egymás megölése (holott a szerverek jelentős része meg sem engedi egy másik játékos karakterének lemészárlását). Szakértőnek pedig sikerült megnyernie többek között annak a játékmagazinnak a főszerkesztőjét, amelyet túlnyomó többségben kiskorúak olvasnak, ehhez képest az olvasók az egyik lapszám mellé csomagolva megkapták minden idők egyik legbetegebb, 18 éven felülieknek szóló játékát, a Postal 2-t.
Így annak ellenére, hogy az előzetesben ígért armageddon szelídebb formában került főműsoridőbe, azt kaptuk, amit vártunk. Az egyetlen igazán meglepő elem Frei, a nyelvújító volt – percenként sulykolta, hogy a virtuális tér nem más, mint „a negyedik dimenzió”, ahol netizenek, netpolgárok, sőt, „digitális bennszülöttek” térülnek le a jó útról.
Végül tehát nem történt katasztrófa, de a tévé nyitása a sajátos közösségi élettel rendelkező MMORPG-k felé nem sikerült. A játékosok jogosan húzták fel magukat (a műsor fórumán is), a Kultúrházról pedig joggal kapcsoltak el. Az esténként nem monitor-, hanem tévéképernyőre gyógyult analóg bennszülöttek pedig nyugodtan sóhajthattak fel: lám, tényleg akkora marhaság ez az internetes játék, mint gondolták. "