kukacos#49
750 helyett inkább 550kt és 220kt szokott lenni a kaliber. Függ a pontosságtól: az amerikai fegyverek hagyományosan pontosabbak így kisebbek a használt robbanóerők is. Ez a hatóerő nem véletlen ennyi. Ugyanis nukleáris fegyvert kétfajta célpontra szokás indítani, és mindkettőnél okafogyottá vált az óriási fegyverek alkalmazása.
Egy "lágy" célpont, pl. egy város vagy egy katonai bázis szükségképpen nagy kiterjedésű. Ezeknél a céloknál magasan a légkörben robbantanak, hogy a földön minél nagyobb területen hozzanak létre pusztítást. Az elpusztított terület nem skálázódik egyenesen arányosan a bomba méretével, tehát pl. egy ezerszer nagyobb robbanófej nem ezerszer nagyobb területen hatásos, lényegében azért, mert a hatóerő 3D-ben oszlik el. Egy várost nem egyetlen 20Mt-ás robbanófejjel lehet jól kiütni, hanem mondjuk 10 db 500 kt-ással, és ez a város egyedi szerkezetére is figyelemmel lehet - minden töltet robbanhat a különálló városmagok felett, maximalizálva a pusztítást.
A "kemény", főleg katonai célok, pl. rakétasilók, föld alatti vezetési központok ellen a földfelszín közelében robbantott nagyméretű töltetek hatásosak. Emiatt valóban óriási tölteteket szereltek a rakétákra a 70-es években (ezért kapott pl. az SS-18-as néhány példánya 25Mt-ás, a Titan-II 9 Mt-ás robbanófejet), de a pontosság növekedésével a körkörös szórás átlagosan 500 méterről akár 50 méterig csökkent, tehát ma már a jóval kisebb töltetek is szinte bekopognak a bunker ajtaján, így ma már nincs szükség ezekre a monstrumokra.