BlackRose#55
Vannak területek ahol van értelme annak amit mondassz. De legtöbb esetben fennálnak a következő problémák:
(1) Ha egy cégről beszélünk akkor elképzelhető, hogy minden alkalmazottja átlagon felüli szakember, de ha egy országot szemlélünk akkor ez lehetetlen, mert viszonylag kevés az átlagon felüli szakember, és az oktatásnak ezzel számítania kell.
(2) Tapasztalatból mondom, hogy nem lehet valaki Specialista, ha 100% érti a szakmát, vagyis nincs olyan, hogy minden teröleten specialista.
(3) A generalistának csodatevőnek kell, hogy legyen, hogy összehangólja azokat az embereket akik nem tudnak együttműködni, ugyanis egy command style vezetésben ez elég egyszerű, vagyis ha előre leírt operációkat végeznek el a specialisták (stabil munkaprocessz - pl. manufaktúra ágazat - álltalában ezt már automatizálni lehet vagy kell) akkor ez működik, de ha újabb megoldásokat keresünk és a kreativítás fontos akkor ez lehetetlen.
(4) Tapasztalatból mondom, a generalisták nehezen működnek együtt egy területen, ugyanis nagyon vigyázni kell, hogy hogyan osszák meg egymás között a felelőségeket, mert általában a szakterületek folytonos fejlődése miatt, nincsennek egységes álláspontok és ezért könnyen korlátokba ütközik a generalisták együttműködése, meg általában a generalisták vezetői hajlamúak és ezért mindegyik vezetni akar, ez pedig egy bonyolult zűrzavart eredményez.
Mindenesetre egy gazdasági ellem (cég, stb.) működése elég bonyolult, és téves vagy inkább mondanám tapasztalat hiánya lenne, egyoldalról vizsgálni a dolgokat. Úgyhogy röviden minden attól függ, hogy...
De azért alapvetően elmondható, hogy ha órszágos szinten szemléljük a dolgokat (és az oktatás így kellene, hogy működjön - vagyis regionális, országos, globális hierarchiában), akkor minden emberre oda kell figyelni, na de mi pl. hadonyászunk egyfajta esélyegyenlőség dumával – de valójában az esélyegyenlőség nem az, hogy mindenkinek ugyanazt, hanem az, hogy mindenkinek azt amire megfelel és ami megfelel neki, vagyis minden ember különböző képességekkel rendelkezik, az oktatás alapja az kellene legyen, hogy segítsen az embereknek felfedezni, hogy meljik területen és milyen szinten tudják ezeket a képességeiket kihasználni és esetleg továbbfejleszteni, persze nagyon vigyázni, a gazdaság valós szükségleteire. Ehelyett van egy model, ahol az oktatás arra törekszik, hogy beleverje minden ember fejébe persze az adott szakterületen ugyanazt, ugyanolyan szinten, és ez nem működhet.
Különben tapasztalatból mondom, ha munkaerőt veszel fel, akkor arra öszpontosíts, hogy el e tudják végezni az adott feladatokat megfelelő szinten, és ne arra, hogy 100% tudja a szakmát, mert ez legtöbbször elérhetetlen (nincs olyan kandidátus, ha van akkor meg felteheted magadnak a kérdést, hogy minek neked 8 ember aki mind 100% tudja a szakmát ha a te projekteden csak 60% szakterület van alkalmazva, és a 8 ember akit felveszel leteríti a 100%, de úgy, hogy az egyik 25% a másik 33% stb., persze lessznek területek ahol a tudásuk fedi egymást és itt kvalitatív megoldásokra számíthatsz, mert "két fej okosabb mint egy", viszont ha 8 darab 100% fedezésű embered van, akkor azok nehezen egyeznek meg, nehezen működnek együtt, gazdasági szempontból drágák, és még kevesebbet hoznak ki mint az első esetben.) Tehát egy összetett mérce szerint keresd a csapatod, mert NEM az a célod, hogy egy szuperdiploma sorozatot akassz az iroda falára, hanem az, hogy elvégezd a munkát a lehető legoptimálisabb módon, jusson csak eszedbe pl. a Real Madrid... (persze hülye pelda, de mégis). A gazdaságban létfontosságú dolog, hogy valami gazdaságos e, és ez különössen érvényes egy gazdaságban általánossan (országos szinten).
Van egy mondás amit igaznak tapasztaltam... "a legjobb a jó ellensége", vagyis amikor mindég a legjobbra törekszünk, általában elmarasztaljük a jót és semmivel a kezünkbe várjuk a nap végét. Ehelyett, először jóra (elfogadhatóra) kell csinálni a dolgokat és utánna csiszolni, szépen lassan, míg egy idő múlva elmondhatjuk, hogy na a legjobb van a birtokunkba, és mindez úgy, hogy nem hagytuk ki a jót sem.
BiroAndras: Na éppen ez, eltaláltad a lényeget. Persze ehhez hozzátenném azt is, amit már leírtam. Röviden: hatékonyan együttműködni a közös cél érdekében - a közös cél meg a szállítható termék vagy szolgáltatás.
Téves azt hinni, hogy a csapatmunka egy ember munkájának elosztásáról szól, NEM a csapatmunka az egy olyan munka elvégzésére lett kitalálva amelyet egy ember már nem tud hatékonyan vagy egyáltalán elvégezni, ezért ha olyan munkára képezünk embert amelyet egymaga kell, hogy elvégezzen akkor ott az együttműködés egyáltalán nem fontos (az adott feladaton), a komplett tudás viszont igen. Ha pedig csapatmunkára képezzünk ki embereket akkor ott az együttműködés nagyon fontos, a komplett tudás meg egyrészt lehetetlen megfelelő szinten, másrészt meg szügségtelen, mert a csapat tudása a fontos, nem az egyéné, hiszen a csapat az aki elvégzi a munkát, és ha a munkakörök a tagjainak tudását figyelembevéve vannak elosztva akkor a siker nem maradhat el.