BlackRose#41
"Az afrikai csalad peldaja meg nagyon tetszett:-)"
érdekes, kb. 2 éve volt egy cikk a New York Times Magazine-ban, ahol hasonló dolgokról írtak, élő peldákkal alátámasztva, vagyis Afrikából elég sokan így kerülnek az USA-ba, de szintén Ázsiából is, összetartanak az emberek, nincsennek annyira elidegenülve mint errefelé, és persze mindég azt lükik meg aki a legközelebb áll, akinek a legnagyobb esélye van a sikerre. Ehhez éppen a fordítotja járja errefelé, széles tömegeknek kenyeret... és ez humánis szempontból OK, de gazdasági és fejlődési szempontból biztos, hogy nem.
Ettől függetlenül elfelejtettem mondani, hogy Magyarország fő problémája nem a pénzhiány, hanem az, hogy a meglévő pénzeket nem tudja optimálissan kihasználni, de ez egyenessen abból ered, hogy mindenki veszekszik a darabjáért, ahelyett, hogy megnéznék, hogyan tudják kihasználni a meglévő eszközöket, új értékek termelésére, itt kb. 100 évvel ezelőtti gondolkodásmoddal olyan dolgokra költik a pénz ami nélkül egész jó megélhetünk. Hogy, miért? Alapvetően azért mert az ember ma már nem tudja egymaga átlátni a dolgokat, a meglévő öszetett világban nem lássa, hogy mit is kell csinálnia. Ha van pénz akkor álltalában arra költik amit látnak, amit az elmúlt 100 év elkorcsosúlt világnézetükkel (2 általában nacionalista világháború, kommunizmus stb.) el tudnak képzelni. És akkor ehhez hozzá kell adni a hatékonyságot, vagyis még ezekre a dolgokra is többszörössét költik el (pénzben és időben egyaránt) mint amennyire szükség lenne. De, hogyan lehetne másként egy olyan társadalomban ahol a népesség kb. fele abból él, hogy a gazdasági folyamatban semmi plusz értéket nem ad hozzá, ennek persze egy része az úgynevezett "lehetővé tevő" szektor, de nagyon sokan csak azért lógnak ebben a szférában, mert a rendszer ilyen ökoszférát alakított ki. Pl. a felsőoktatásban is, ha valaki munkanélkülieket (jobban kifejezve gazdaságban alkalmazhatatlan szakembereket) termel, akkor még ha ő ezt jó szándékkal teszi még akkor is felesleges amit csinál, persze az adófizetők által finanszírozott rendszerben ez jobban elterjed, mert soha sincs visszakérdezve, hogy mi volt a ROI. OK, művelt embereket csináltunk, de mi volt az értelme, maga a tudás az szép, de valamit azért ki kellene belőlle hozni, mert ha majdnem ugyanannyit nyer vissza a társadalom egy milliókat elnyelt mérnöki képzésből mint a Vietnámi parasztból akkor hol is van itt az ész?
Na mindegy, mert általában a probléma fő oka abban rejlik, hogy mig pl. a Kürti Sándor által is említett USA-ban az emberek együttműködésre vannak képezve, de önkezdeményező életfilozófia az ami köré építenek (na akkor most gyere csináljuk meg, nézzük hogyan, és ki melyik részét..., és hajrá...), addig errefelé az individualizmus van kihangsúlyozva (na nézzük csak Feri hogyan szerkesztenél meg egy Jumbó Jet-et... persze a Feri mindent lerajzól és elmagyaráz, csak a baj éppen ott van, hogy ez egy írtózatossan leegyszerűsített - absztrakt - elméleti model ami a gazdaságban a valóságban nem műxik, de a Feri másként nem tudja megcsinálni és ezért másként nincs is értelme önnálósági szempontból tanítani), de emelett semmi önkezdeményezés - mindenki valaki másra - általában az államra vár. Röviden míg arrafelé együttműködő önkezdeményezőket képeznek, errefelé önnáló függőket képeznek. És ennek meg is van az oka, mert a Feri nem hülye, és tudja, hogy jobb ha vár és elbújik, mert a Jumbó Jet-et nem tudja megcsinálni... az emberek nem hülyék, tudják, hogy a képzés nem adta meg nekik a kellő tudást és gyakorlatot, persze ezt nyiltan ritkán mondják ki, de ehhez megfelelően viselkednek és próbálnak elveszni a tömegben, várni aztán mivel nem tudják hol a baj (ugye szorgalmassan tanúltak ahogy apuka mondta, nagy áldozatokat hoztak, hogy befejezzék tanulmányaikat..., aztán meg állnak mint a gyerekek és nem tudják na most hol van a baj? mit nem csináltam jól?)
Na szerintem az egyetemistákat is kérdezni kellene, hogy mit, miért, hogyan? Nem csak a kommunista rendszertől örökölt, oktatatási módszer szerint (tanár mondja, diák elfogadja kérdés nélkül...) kell cselekedni, mert az egy passzív világfelfogást eredményez, vagyis ahogy már mondtam ellentmondásos de valódi önnálő függőket.
Persze az élet nem mézeskalács... és éppen ezért komolyan kell hozzá viszonyúlni.
