Avagy miért jobb nekik ha hazugsággal rejtik a valóságot?
-
#1798
Ha ennyire tetszet az idezetem, akkor folytatom:
„Édes hazugság után keserű igazság.”
Valamit tanultam a sok hazugságból, megismerni azt. Érezni a nem igazat a szavakból, a félrebeszélést. S a legjobb hogy megmaradok olyannak, hogy: igen, elhiszem. Persze nem így van. Látni, hogy igazat mondasz,szavakkal igen, de szívvel nem hisznek. Egy idő múlva elfárad az ember, és a fáradtság átvált közömbösségbe, nem fog érdekelni, hogy hisznek vagy nem. Én tudom, amit tudok, és kész. Ez jól hangzik, és működik is. Csak a közömbösség, és magatörödömség magányossá tesz.
Gyorsan pörög az agyam, ezernyi magyarázat és kifogás örvénylik eszeveszettül és meg van rá a képességem átlátni, és a kellő időben kiválasztani egyet. Egyre mélyebbre taszítva magam. A hazugságot mivel lehet magyarázni? Semmivel, vagy hazugsággal. Az igazmondás nem a működő dolgok közül való. Ha megmondod a szemébe, oda a leheletnyi bizalom is, ami még motoszkált benne. A legnagyobb átverés, amikor gyerekként az súgják: mond meg, nem lesz baj, csak mond meg. S pedig mindig baj lesz. Mond el, és jön a kérdések kérdése: MIÉRT? Magyarázd meg, de megsúgom szükségtelen, mert már nem hisznek neked. Mikor bevallod, hogy hazudtál, furcsán üresnek fogod érezni magad, mert várnád a megbocsátást, de megbocsátani Isten dolga már. Miért hazudunk, ha csak ártunk vele másnak és magunknak is? A pillanat kényszere, egy elbaltázott dolog, egy elfelejtett ígéret. Egyfajta védekező-mechanizmus, röviden hibáink pajzsa, melyet félelemből kovácsoltak a gyávaság üllőjén.
„Naivitás a hiszékenység ikertestvére.”
Hinni csak úgy lehet, ha bízunk. Bízunk abban, hogy igaz. A bizalmatlanság, bizalmatlanságot szül. Kényelmes a bizalmatlanság ágya, mert nem kell törődni felesleges kételyekkel, nem hiszünk és kész. Nehéz az ilyen emberek közelébe férkőzni, sokszor csak felesleges vesződség. Ezek az emberek már csalódtak egyszer, és félnek. Félnek és inkább nem kockáztatnak. Gyávák és a könnyebb utat válasszák. Én nem vagyok ilyen. Persze a másik véglet se jobb, aki naiv azt meg eszik reggelire. Minden reggel. De én mondom, inkább leszek naiv, mert erős vagyok, és ha csalódom, felállok. És bízom, ha megint csalódom, felállok, és felfogok mindig, mert mi más dolgom van, mint az hogy élek.