Avagy miért jobb nekik ha hazugsággal rejtik a valóságot?
-
VolDemortNagyÚr #1746 A nőies tudatosság szélsőségesen befelé forduló. Egy nő önmagában él: parányi világ - a lehető legkisebb - veszi őt körül. Ez az oka annak, hogy egy nő érdeklődését nem igazán tudod felkelteni a hatalmas jelentőségű dolgok iránt. Nem. Nem tudsz vele Vietnámról beszélni, mert nem törődik vele. Vietnám túl messze van, túl távoli. Ő inkább a családjával, a férjével, a gyermekeivel, a kutyájával, a bútorokkal, a rádióval, a tévével van elfoglalva. Csak egy kicsi világ van körülötte: csupán a minimum. Egy férfinak nagyon nehéz egy nővel intelligensen beszélgetnie, mert a nő körül csak ez a parányi világ létezik - más világban él. A nő csak akkor szép, ha csendben van: abban a pillanatban, ahogy beszélni kezd, csupa butaságot fecseg. Szeretni tud, de nem tud intelligensen társalogni. Képtelen filozofikus lenni. Ezek a dolgok túlságosan távol állnak tőle, ezért nem törődik velük. Saját világának kicsiny körében él, ahol ő a középpont. Bármiről is legyen szó, számára csak annak van jelentősége, aminek vele kapcsolatban jelentősége van - egyébként minden más érdektelen. Nem érti, miért foglalkoztat téged Vietnám. Mi történt veled? Hiszen neked egyáltalán semmi közöd a vietnámiakhoz. Hogy dúl-e ott háború vagy sem, az nem rád tartozik. És amikor beteg a gyerek, te akkor is csak Vietnám miatt aggódsz. Nem tudja elhinni, hogy te képes vagy az újságot olvasni, mikor ő ott van melletted.
A nő világa más. Egy nő centripetális, befelé forduló. Minden nő indiai, függetlenül attól, hol él. A férfi ezzel szemben centrifugális, azaz kifelé forduló. Abban a pillanatban, ahogy talál valami kibúvót, elmenekül otthonról. Csak akkor jön haza, amikor már nincs hova mennie, amikor már az összes klub és pub és hotel bezárt. Akkor már mi mást tehetne? Nincs hová mennie, hát hazamegy.
A nő mindig otthon-centrikus. Csak akkor megy el otthonról, ha muszáj, ha nem tehet mást. Egyébként otthon-központú.
A férfi egy igazi csavargó, egy vándor. A családi élet egészét a nő teremti, nem a férfi. Tulajdonképpen az egész civilizáció a nő miatt létezhet - a férfinek ehhez semmi köze. Ha lehetne, akkor a férfi csak vándorolna - otthon nélkül, civilizáció nélkül. A férfi kifelé, a nő befelé törekvő: a férfi extrovertált, a nő introvertált. A férfit mindig jobban érdekli valami rajta kívül álló dolog, ezért tűnik egészségesebbnek. Hiszen amikor túl sokat foglalkozol magaddal, egy idő után beteggé is válsz. A férfi ezért boldogabbnak tűnik.
A nők mindig szomorúbbak, és túl sokat foglalkoznak önmagukkal. Egy kis fejfájás, és máris aggódnak, mert ők belül élnek - a fejfájás egyre csak nő és nő, végül aránytalanul naggyá válik. Egy férfi könnyen elfelejti a fejfájását, mert még sok más dolog van kívül, amiért fájhat a feje. Annyi bosszúsággal és gonddal veszi körül magát, hogy még csak lehetősége sincs arra, hogy észrevegye az igazi fejfájást, és megértse annak okát. Számára ez olyan jelentéktelen, hogy teljesen megfeledkezik róla. Egy nő mindig aggódik - valamit megérez a lábában vagy a kezében, a hátában vagy a gyomrában... mindig történik valami, mert a tudatossága befelé összpontosul. Egy férfi kevésbé beteges, sokkal egészségesebb, sokkal kifelé irányulóbb, jobban érdekli, mi történik másokkal.
Nos ezt persze nem én írtam, hanem Osho A fű nő magától című könyvében. :))
Ettől függetlenül egyetértek vele, és jól rávilágít a helyzet okára. Persze általánosítás, így is érvelhetnének egyesek; én úgy fogom fel, hogy ez a férfi és női alaptípusokat jellemzi, a többséget.
Magamon viszont sok női vonást észreveszek, én introvertált típus vagyok, és sokat rágódok dolgokon. Viszont érdekel a külvilág, és nem képzelek úgy betegségeket magmnak, mint a nők. A fiúkat tényleg egészségesebbnek lehet látni, sokat nevetnek mosolyognak, de abban biztos vagyok, hogy ez a tulajdonságuk az együgyűségükből fakad, és a gondolattalanságukból.
A nők jobban tudnak szeretni, nálam feltétlenül jobban, a gondolkodásban labdába se rúghatnak mellettem :)
A szívüket jobban megélik, ezért bátrabbak. A férfiak gyávábbak, bár magamból indulok ki.
Bátornak kell lennünk fiúk..
" Csak élj lazán és természetesen!"