Egyszerű példával:
Egy CO2 patronnál legyen a hőmérsékleti limit szobahőmérséklet.
Engedjük ki belőle a gázt egy tartályba,melyen A keresztmetszetű lyuk van.
Először csak hagyjuk,hadd menjen ki ahogy neki jólesik.A patronból kiáramló,és kitáguló gáz ekkor erősen lehűl,és pl. 2xlégköri nyomáson távozik a lyukon.
A második esetben zárt tartályba engedjük a gázt,hagyjuk felmelegedni szobahőmérsékletre (nő a nyomás is),és ezután eresszük ki a lyukon.
Ekkor a nyomás nagyobb pl. 4xlégköri...(elhanyagoljuk,hogy ez a kiáramlás során csökken,a lényeg így is világos)
Az első esetben a felületen 1 Atm. a túlnyomás a másodikban 3 ezt beszorozva az A felülettel adódik az erő,mely gyorsítani igyekszik tartályunkat (és a gázt).
Ha az A felület helyébe a rakéta fúvókájának keresztmetszetét helyettesíted és a szobahőmérséklet helyébe kb.3000 K-t akkor megérted miről beszéltem.
Csupán annyi,hogy 2 részletben közöljük a hajtógázzal azt a hőt,melyet pl. anyagszerkezeti okokból egy részletben nem tudunk,mert egy köztes adiabatikus hűlés,kitágulás nélkül nem menne.(Vagy,mert nem menne végbe az égés,vagy mert a fellépő hőmérsékletet nem bírná a ketyere.)
A molekulasebesség miatt természetesen valóban a H2 és a He az előnyös,de H2 ből ha csak azzal mész irdatlan térfogat kell (nagy,nehéz rakéta),mert nagyon alacsony a sűrűsége (cseppfolyósítva is) és elveszted az égésből származó + energiafelszabadítás lehetőségét is.Egyébként kimondottan az űrbe pl.Föld körüli orbitális pályáról a Marsig csak hidrogénes változatot akarnak használni.
És,hogy a He-ról is szóljak,azzal az a nagy baj,hogy iszonytatóan drága,és cseppfolyósítani/tárolni sem eccerű.....