#204
Remek kis eszmecsere bontakozott itt ki, igazán élvezettel olvastam minden sorát (na jó egy-két sort kevésbé örömmel.)
Pár mondatot hozzáfűznék:
-hiányzó láncszemekre bizonyítékok bizony vannak lsd. Archeopterix, de jópofa bizonyíték a kacsacsőrű emlős példája is
-miért nem találunk több vagy más bizonyítékokat hiányzó láncszemekre? Talán azért mert az akkori körülmények között ezek az előlények nem nyújtottak eléggé tökéletes választást az "evolúció" számára (átmeneti megoldások, ne 1-2 évben gondolkodjuk... az idő nem fontos :-)
Hiszen az bizonyosnak tűnik, hogy az evolúció célja a minél tökéletesebb létformára való törekvés. Persze egyes elméletek szerint (lsd Freud: Elét és halálösztönök) az evolúció célja minél változatosabb utakon eljutni a végső szervetlen állapotig. Ezt is lehet cáfolni, elfogadni ahogy minden egyes elméletet :-)
-Tényleg tud valamelyikőtök egy marék kavicsból, homokból, metánból, nitrogánből egyéb elemekből egy kis villámlás (jajjj) segítségével egysejtűeket kreálni? Ha igen kérem küldje el a receptet. De azt is magyarázza meg, hogy a SiO2-ből, hogy lett hirtelen olyan bonyolult, rendezett, ÉLETKÉPES DNS szerkezet?
- valaki állította, hogy csak az az elmélet fogadható el melyet kísérletekkel lehet igazolni. Azt már talán a mai ovodás is tudja, hogyha valamit vizsgálunk (kísérletzünk vele) az magától a megfigyeléstől is változhat kvázi az ilyen módon elért "megdönthetetlen bizonyítékok" nem feltétlenül igazak.
-Az ember olyan baromira okosnak képzeli magát, DNS-el, RNS-el, kísérletekkel, de még azt sem tudja, hogy a saját elméje miként működik. Magunkat sem ismerjük eléggé nem hogy az evolúciót vagy a vallások mögött rejlő valóságtartalmat.
Darwinról és a munkájáról az a véleményem, hogy egy remek olvasmány, kiváló elmélkedés egy nagy koponyától, de könnyen kétségbe vonható jópár elgondolás. 100 év múlva, ha már többet tudunk magunkról és az evolúcióról talán a virtuális könyvtárunk "mese" szekciójában foglal majd helyet a könyv. Igen, a Biblia mellet...
Mert mindkettő támadható és könnyen megkérdőjelezhető.
-Occam borotvájával magyarázni olyan bonyolult folyamatokat mint, amikről itt szó esett badarság.
"Isten nem létezik, hiszen létezése számtalan további kérdést vet fel. Tehát Isten nem létezik." Ugyan már...
-Az a nagy helyzet, hogy csak elméletek vannak és kétségbeesett bizonyítások. Mert az elképzelhetetlen az ember számára, hogy csupán ez a 60-70 év áll rendelkezésére és utánna a nagy kerek semmi.
Tényleg... mi lenne ha bebizonyítaná valaki kísérleti vagy akármilyen úton, hogy a halál az tényleg végleges, se lélek, se újjászületés, se menny, sem pokol?
Mindenki csak élni akarna... semmi munka, csak az élvezetek, a Világ, saját magunk, a Földünk alaposabb megismerése. Tetszene vagy összeomlana a társadalom? Szerintem ez utóbbi.
Túlságosan fontosnak hisszük magunkat. Gondoljatok bele, mi is csak egy faj vagyunk egy olyan bolygón melyet Isten, az ufók, az evolúció, akármi megfertőzött élettel. Ha több dimenzió létezik, akkor több Univerzum is... rááadásul az Univerzum tágul (tudjátok kísérletekkel bizonyították LOL) tehát millárdnyi faj létezhet még, millárdnyi evolúciós lehetőséggel, vallással, hittel, akár Isteni képességekkel. Azt hiszitek, ha ez a pár millárd ember eltűnik erről a bolygóról az bármilyen komoly következménnyel járna egyéb Univerzumok vagy bolygók előlényeire. Hát nem. Jöttünk, élünk, meghalunk? Része vagyunk az élet nagy körforgásának (bár inkább csak ártani tudunk), de semminek sem vagyunk urai... saját magunknak sem (érzelmek, ösztönök, hit, nevelés, örökölt gének/tulajdonságok, ezernyi hatás-ellenhatás.)
Ettől függetlenül szeretném azt hinni, hogy ez egyetemes "jóság" (mert vajon, miért tudjuk mi a "jó" és mi a "rossz"... csak nem tényleg létezik a "lélek") létező fogalom. Amit teszünk az életben az igenis fontos, talán tényleg van "jutalom", lehet, hogy az a "jutalom", hogy újra élhetünk (lélek, lélekvándorlás?), mert ha más nem is, az bizonyos, hogy minden sejtünk az életre/túlélésre törekszik. És nagyon úgy fest, hogy az ember az összes fajnál jobban ragaszkodik az élethez.
Teljesen ponyva mondás, de nagyon szeretem (elnézést kérek érte): "Az idő nem fontos, csak az élet számít."
Szóvá tehetnénk ugye még azt az elméletet is melyszerint a "Világ" egyáltalán nem olyan, mint amilyennek látjuk. Elvégre az agyunk az Univerzum feltételezett létezéséhez képest is még csak egy kis sarj, egy picike rügy az evolúció fáján.
Tehát az agyunk által érzékelt és feldolgozott információk mennyisége ERŐSEN szűrt tartalmú és csak a töredéke annak amilyen színes és változatos lehet valójában a világ. (Feltéve ha nem vagyunk teljsen alárendelve egy "felsőbb" teremtménynek, mely lehet, hogy csak annyit láttat velünk amennyit "Ő" akar láttatni... Azt hiszed a kék az kék, müzlit eszel és vizet iszol? LOL)
Ahogy most mosolygunk azon, hogy a Föld lapos és az Univerzum középpontja, úgy 300 év múlva röhögnek (ha túléli saját magát a civilizáció) majd azon, hogy az "új" Istenek a DNS és az aminosavak...
A fenti iromány csak a véleményem senkinek nem akartam a világnézetébe taposni és ugyanúgy megkérdőjelezhető, mint ezernyi másik vélemény.
Egy biztos: Az, hogy semmi sem az.
#204