dez#182
Ne gondold, hogy a (közhelyes, de azért adott esetben tényleg - többé-kevésbé - érvényes) "beletörődünk a sorsunkba, hogy mukarobotok leszünk, akiknek mások diktálnak" életet élem. Ez nekem sem fekszik. (Ettől függetlenül szeretek dolgozni - persze nem akármit.)
Olyannnyira nem jellemző rám az egyoldalúság, hogy ebben a témakörben sem voltam egyoldalú. :)
Csak akkor van szó, hogy érzékeltem a dolog pozitívnak mondható hatásai mellett a negatív hatásait is. (Külön-külön minden szubsztancia esetén, szépen.)
Ezért úgy gondoltam, hogy lennie kell valaminek, amivel úgy tud az ember elérni dolgokat (fejlődés, jobb szellemi állapot, stb.), hogy az nem egyoldalú, nem káros (kicsit se), nem csak átmenetileg tart a hatása, nem függ másoktól az ember, stb. stb. És ezt a meditációban találtam meg. Ehhez persze sok türelem kell. Nos, ez nem nagyon van az emberekben. És főleg a tudatmódosító szereket használókban. Mivel ugye sokkal egyszerűbb szívni egy slukkot.
Később még 1x-2x vettem "mintát", de már mindíg csak azt éreztem, hogy egy lépés előre, de utána kettő vissza.
Mindezekhez megjegyzendő, hogy egyátalán nem volt könnyű függetlenedni az erős eufóriától, és úgy "közlekedni", mintha érzéketlen lennék rá. Úgy vettem észre, erre kevesen képesek. Ez is fontos része a függőségi viszonynak. (Most a - finoman fogalmazok, hogy ne irritáljak senkit - feltételezhető fizikai függéstől függetlenül.) Mert ugye minek is mondana le róla.