#179Igen, ez nagyon logikusnak és ésszerűnek hangzik. Csak aztán a masszív logikai építmény itt-ott elkezd omladozni.
Kérlek, ne általánosíts. Tudod, a kategorizálás. ;)
Én senem iszom, senem szívok már pár éve, és mégis tökléletesen érzem magam a bőrömben, kiterjedten működik az agyam, nincs szükségem külső kémiai katalizátorokra, stb. Ez jobban tetszik.
Ha ez nem így lenne, már kipusztultunk volna. Persze, hogy nincs elengedhetetlen szükséged tudatmódosító szerekre, de olykor nincs idő vagy kedv a megfelelő hangulat kialakítására és egyszerűbb ezt egy katalizátorral meggyorsítani, ráadásul -nem a cannabisról beszélek- egyes esetekben gyökeresen más oldalról is megszemlélheted az adott kérdéskört és szélesítheted vele a lehetőségek körét, objektívebben dönthetsz az adott kérdésben, ha nem csak az egyik oldalt ismered.
Érezheted kellőképp kiterjedtnek a gondolkodásod mindenféle rásegítés nélkül is, de -kicsit álszent módon, de gondolom nem szándékosan- elfelejted, hogy a te állapotod -évekig tartó használat, azután semmi- már alapból nem arról a szintről indul, mint annak, aki soha nem próbálta. Mentalitásodon, gondolataid sémáján örökre nyomot hagy a más tudatállapot, ezt a józanság sem fogja kitörölni. Tudod, a más perspektíva. Az egyszerű hangyaléthez a te állapotod valószínűleg több is, mint elegendő, de a világban helyüket nem találók, idealisták, kreativitásra vágyók/kreativitást használók, a magukat kiteljesíteni vágyók vagy az egyszerűen (esetleg bután) kíváncsiak mindig is igényelni fogják ezt a más perspektívát. Hogy engedik-e maguk felé emelkedni ezt a bizonyos perspektívát, vagy tudatosan felhasználják életük színesebbé/teljesebbé tételére, csak az egyénen és akaratán múlik. Te döntöd el, hogy jelenlegi életedet felcseréli az adott szer nyújtotta világ vagy csak egyszerűen kiegészíti.
Azért írtam az előbb, hogy nem vesz el de nem is ad semmit, mert ez egyrészt így egyensúly, másrészt pedig rendkívül szubjektív, mi számít elvétnek/adakozásnak.
Teszem azt ez a perspektíva nekem szélesebb látókört biztosít ámde egy csomó kérdést is felvet járulékosan. Hogy ezek a kérdések az egyén szempontjából nyugatalanítóak-e, melyek később nála beforduláshoz, motivációhiányhoz vezetnek és egyértelműen "lecsúszik", elvész a szerben vagy újabb lehetőségként, újabb kiindulópontokként értelmezi azokat és felhasználja saját kiteljesítése végett, tényleg csak rajta múlnak.
Nem általánosíthasz ebben a kérdésben, ezért nagyobb fokú toleranciát ajánlok.
Ráadásul egyre inkább úgy tűnik nekem -persze lehet, tévedek, mindenesetre te biztosan nem fogod elismerni-, hogy egy kis "savanyú a szőlő" mentalitás beszűrődik mindabba, amit mondasz. Persze ez az én helyzetemben egy tipikus kifogásnak tekinthető, de még akkor is 50%.
Nyilvánvalóan az életkori sajátosságok is nagyban szerepet játszanak. Minél idősebb az ember, annál inkább a fenntartásra, megőrzésre rendezkedik be és egyre kevesebb vágyat érez a kísérletezésre, úttörésre. Ez mind biológiai, mind mentális értelemben igaznak mondható, de még itt sem szabad általánosítani. Vannak emberek, akik életük végéig kísérleteznek, feszegetik határaikat. Emberi nyughatatlanság. Talán egy nap ad majd nekünk egy harmincméteres kalmárt. :)
Viszont ehhez akkor is szükség lesz katalizátorokra. Kézzel is tudsz gödröt ásni, de markolóval gyorsabb, egyszerűbb (nem mintha lenne értelme, vagy helyes lenne).
A lényeg, hogy te most más, egyszerűbb, természetesebb drogokat használsz a boldogságcsomagocskáid eléréséhez. Szép is ez így, rendben, nagyszerű. De ez nem jogosít fel arra, hogy elítéld azokat, akik máshogy próbálkoznak a dologgal, pláne, ha ők nem vetik a szemedre a te módszereidet.
Ismét és végül: Kicsit több toleranciát, kevesebb propagandát, semmi babonát.
Köszi. :)
#179