Itt beszélgethetünk a töténelemről
-
ManoNegra #876 folyt.
Idevezetne a békeszerződések egységének és érinthetetlen-
ségének hamis tana, ha ahhoz Franciaország az utolsó pillanatig
ragaszkodnék. Idevezetne az, hogy ha a francia kormány tovább
folytatná jelenlegi sajtópolitikáját, amely magyar viszonylat-
ban főleg abban nyilvánul meg, hogy a nagy párizsi lapokat
eltiltja a reviziós magyar kérdés ismertetésétől s igy tudatlan-
ságban tartja a közvéleményt. Franciaország nem ellensége
Magyarországnak, de barátja és szövetségese a kisentente
országoknak, melyek a német vagy olasz ellen nyujtandó eset-
leges támogatás fejében ellenünk is felhasználják Franciaország
befolyását. A kis szövetségesek közül Lengyelország és Jugo-
szlávia a legjelentősebbek Franciaországra nézve; Románia és
Csehszlovákia csak másodrendü jelentőséggel bírnak. A kis-
entente hatalmakra, tehát a területileg megnövekedett, vagy
újonnan létesült dunai államokra alapozott francia politika
nem francia érdeket szolgál, hanem imperialista cseh, szerb és
román érdekeket. Ezzel nemcsak nagy anyagi áldozatokat köve-
tel a francia adófizetötöl, hanem Franciaország presztizsét is
világszerte veszélyezteti. Tudjuk, hogy Franciaország mit kö-
szönhetett presztizsének a világháborúban, mit köszönhetett
annak, hogy a németekkel szemben a jog és békés haladás baj-
nokaként tünt fel a világ előtt s tudjuk mit veszíthet azzal, hogy
a nyers erőre, materiális fölényre építi fel politikáját. Az az
út, melyet a francia kormánya világháború óta követ, nem alkal-
mas arra, hogy rokonszenvet váltson ki a legyözöttek és sem-
legesek körében, de még egykori szővetségeseit is ellene fordítja.
Franciaország megnyerte a háborút s a győzelem folytán ma
abban a helyzetben van, hogya maga politikájával irányt szab
Európa politikai fejlődésének. Európa sorsa függ attól, hogy a
megegyezés és megértés szellemét erősítse-e meg, avagy kitart
a győzelmi békék mellett. Ma úgy látszik, hogy Franciaország
győzelmével csak a szerepek cserélődtek föl, de a régi szellem,
az imperializmus, erőszak és fegyverkezés szelleme továbbra is
fennmarad. Erre a következtetésre kell jutnunk, ha Clémenceau,
Millerand, Poincaré és Tardieu, sőt bizonyos mértékig Briand
politikáját mérlegeljük.
Ha a dolgok szűkségszerűen ebben a mederben folynának
tovább, ha semmi reményünk sem lenne arra, hogy a mai poli-
tikai irányzat módosulni fog idővel, úgy azt ajánlanám, hogy
Franciaországot kapcsoljuk ki reviziós akciónk köréből, Francia-
ország hozzájárulása nélkül a revízió békés úton nem képzelhető
el. Hogy a revizió békés úton, akár a Népszővetség alapokmá-
nyának 19-ik paragrafusa értelmében, akár a szomszédok
egyikével való barátságos megegyezés útján létrejöjjön, ma csak
úgy lehetséges, ha Európa vezető nagyhatalma, Franciaország
ellene nem szegül. Erre nézve jellemző Belgium esete, mely-
nek kormánya már megállapodott egyidőben a németekkel
Eupen és Malmédy dolgában, olyképpen, hogy anyagi rekom-
penzáció ellenében közös akarattal módosítják a versaillesi
szerződés vonatkozó szakaszát: Franciaország azonban közbe-
lépett s meghiúsította a megegyezést. A 19-ik paragrafus alkal-
mazása is politikai szempontokon múlik. Mindaddig, amíg
Franciaország meg akarja akadályozni a reviziót, a 19-ik parag-
rafust szándékának megfelelően fogja magyarázni, a vélemé-
nyét kiváló nemzetközi jogászok és az érdekkörébe tartozó hatal-
mak alá fogj ák támasztani.
Ha a dolog így áll, ha a trianoni béke reviziójában Francia-
ország szava dönt, fel kell vetnünk a kérdést, vajjon lehet-e
jogosan remélnünk a francia politika megváltozását a revízió
irányában. Aszerint, hogy igennel vagy nemmel felelünk, kell
eldöntenünk, hogy megszűntessűk-e vagy pedig a legnagyobb
erővel fokozzuk franciaországi akciónkat. Ha lehetetlen Francia-
országot megnyerni, akkor kár volna franciaországi tevékeny-
ségűnkkel, azzal, hogy francia szempontokhoz alkalmazzuk
mozgalmunk irányelveit, egyebütt gyengítení akciónk propa-
gandaerejét, akkor arra kellene igyekeznünk, hogy világszerte
Franciaországra hárítsuk a felelősséget a bekövetkezendő vál-
ságokért és katasztrófákért. Ha azonban kilátásunk van arra,
hogya francia kormány álláspontját megfelelő politikával a
magunk javára megváltoztassuk. akkor mindent meg kell ten-
nünk, minden áldozatot meg kell hoznunk a cél érdekében.
A választ erre a kérdésre a magam részéről megadtam
akkor, midön a Magyar Reviziós Liga megbizatását elvállal-
tam. Minél többet foglalkozom a revizióval Franciaországban,
annál jobban erősödik bennem az a meggyőződés, hogy kellő-
képpen fokozottés megfelelő irányban vezetett akcióval előbbre
vihetjük ügyünket. Az előfeltételeket erre már a mai helyzet-
ben megtaláljuk elsősorban abban, hogy Franciaországnak nem
lehet érdeke a Poíncaré-féle merev irányzat mellett a végsőkig
kitartani. Mikor Poincaré és követöi a francia nemzet nagyságát
az 1919-i területi statutum megszilárditásában keresik s úgy
vélik, hogy Franciaország nagysága egyoldalúan megállapított
területi elrendezéshez van kötve, francia szempontból téves
úton járnak. A politikában, miként az életben megállás nincsen
s aki a természetes fejlődéshez, a dolgok menetéhez nem tud
vagy nem akar alkalmazkodni, - az lehetetlen célért küzd,
Franciaország ma hatalma teljében van, politikai, pénzügyi és
katonai szempontból Európa első állama, de máris odajutott,
hogy a fegyverkezésre pénzügyi erejéből mind többet kell szen-
telnie saját területén és szövetségeseinél egyaránt: ma kivéte-
lesen előnyös gazdasági viszonyok közt nagyobb megrázkód-
tatások nélkül tudja végrehajtani fegyverkezési programmját,
mely jelenlegi politikajának egyetlen biztosítéka, támasza. Kér-
déses azonban, hogy az európaszerte általános gazdasági vál-
ság nem fogja-e előbb-utóbb itt is éreztetni hatását, kérdéses,
hogy a mindinkább szegényedö Európában Franciaország nagy
erőforrásai dacára is zavartalanul gyarapodhatik-e? De még ha
gazdasági fölényét megtarthatna is és így katonai erejének növe-
lését pénzügyi szempontok nem hátráltatnák, még akkor sem
bizonyos, hogy ezen az úton továbbhaladhat. A világ nagy-
hatalmai, Anglia, Olaszország és Amerika a francia fegyver-
kezési politika ellen foglalnak állást, amely hovatovább az
egész világon ellenséges atmoszférát vált ki. Franciaország
igazi nagysága szellemi fölényének, tudományos, irodalmi és
művészeti produkcióinak varázsaban van: sem lakosságának
számánál, sem tradicióinál fogva nem arra hivatott, hogy Euró-
pában hegemóniáját katonai erejével, a többi nemzetek erő-
szakos elnyomásával biztosítsa. Ez egyébként a francia nép haj-
lamaival, érzelem- és gondolatvilágával is ellenkezik.
Nálunk gyakran esnek egyesek abba a hibába, hogy a fran-
cia kormány és a közvélemény között különbséget nem tesznek.
A demokratikus államberendezkedés bizonyos mértékig, nagy
vonásokban módot ad ugyan az állampolgárok egy részének
arra, hogy még külpolitikai tekintetben is érvényesítsék fel-
fogásukat, de indokolatlan volna azt hinni, hogya francia kor-
mánynak Magyarországgal szemben követett politikája a fran-
cia közvélemény tudatos és kifejezett beleegyezésével történik.
Midőn a francia kormány időnként szövetségesei, a kisentente
kedvéért velünk szemben állást foglal, nem a francia kőzvéle-
mény foglal velünk szemben állást. A kormánya nagy párizsi
lapok révén egyoldalú információivál befolyásolja a közvéle-
ményt, hogy intézkedéseit tudomásul vegye, de a közvélemény
mindebben teljesen passzív szerepet játszik. Saját tapasztala-
taim alapján állíthatom. hogy valahányszor megfelelő formában
ismertetjűk Magyarország helyzetét francia közönség, vagy
egyének előtt, még akkor is, ha ellenlábasainkat is meghall-
gatják, mindannyiszor a mi oldalunkra állnak. A francia
őszintén békevágyó, szabadságszerető és jólelkű nép, mely min-
den elnyomásnak, jogtiprásnak ösztönösen ellensége. A francia
forradalom tradíciói hatják át és befolyásolják a nagy több-
ség világnézetet. Az emberi jogokra, a nemzet szabadságjogaira
való hivatkozás nem marad náluk visszhang nélkül. A francia
forradalomban született bourgeoisie minden hibáját és jótulaj-
donságát megtaláljuk benne. Ha figyelemmel kísérjük a kor-
mány által szorgalmazott sajtó érvelését, amellyel elfogad-
tatni igyekszik a fegyverkezésre irányuló politikáját, meggyő-
ződhetünk róla, hogy a béke ideálja a győzelem után is érin-
tetlenül megmaradt a francia nép lelkében. A francia kormány
nem dicsekszik katonai felkészültségével, hanem úgy állítja be
a dolgot, mintha jelenlegi fegyverkezése a béke fenntartása
érdekében történö szűkséges rossz volna. Ha máskép cseleked-
nék, a békeszerető és lelke mélyén minden kardcsörtetéstől
iszonyodó közvéleményt maga ellen hangolná. A francia köz-
vélemény nem ellenséges indulatú Magyarországgal és reviziós
törekvéseinkkel szemben, de részben nem ismer, részben félre-
ismer bennünket. Az a francia nép ne értene meg minket, mely
1871-ben, a frankfurti béke megkötése után Gambetta szavain
lelkesedett s vele együtt vallotta, hogy: "az erő elválaszthat
minket elzászi testvéreinktől, de csak egy időre... Francia-
országnak ezentúl nem lehet más politikai célja, mint az ö fel-
szabadításuk". Az a nép, amely éppúgy szenvedett az erőszak-
tól és éppúgy bízott az igazság és jog diadalában mint mi?
Vajjon máskép érzünk és gondolkodunk mi ma, mint Gambetta,
kilenc évvel a frankfurti béke után, midőn chebourgi beszédé-
ben a következőket mondotta: "A jog nagy jóvátétel forrása
lehet. Mi és gyermekeink ebbe helyezhetjük reményeinket,
hiszen a jövő senki elől nincs elzárva. Szívűnk ezért a célért
hevül, nem pedig egy véres ideálért, azért, hogy a jövőbe biz-
hassunk és megtudhassuk, hogy van-e földi dolgokban egy örök
igazság, mely a megfelelő napon és órában feltűnik." A ma-
gyar reviziós mozgalom zászlójára írhatja Gambetta szavait,
a háborús összeütközés megelőzéséért indult meg, ez a célja
s ez az értelme. Ne felejtsük el, hogy a háború előtt is az el-
nyomatás köpenyében jelentek meg ellenségeink a francia köz-
vélemény előtt és evvel keltették fel rokonszenvét. Igaz más-
részről az is, hogy a leigázott lengyel néppel való együttérzés
nem akadályozta meg a francia politikát abban, hogy a lengye-
leket elnyomó orosz cárizmussal szövetkezzék, de a tanulság,
melyet ebből nagy anyagi veszteségek árán merítettek, azt mu-
tatja, hogy Franciaország e tekintetben nem helyes úton járt.
Több mint 20 milliárdot vesztett a takarékos francia polgárság
az oroszországi kölcsönökön, az orosz földön hagyott francia
pénz emléke nem múlik el egyik napról a másikra, s amellett
szól, hogy ne az erőszakon, az elnyomáson alapuló államalaku-
latok támogatásába helyezzek bizalmukat, ne tőluk tegyek
függővé Franciaország jövőjét. Hányan tudják Franciaország-
ban hogy a mesterségesen, nem a belső összetartó erő, hanem
a szuronyok és külső támasztékok által fenntartott Csehszlová-
kiával Franciaország főleg a Schneider-Creusot-Skoda érde-
keltségei folytán áll szövetségben. Bár minden francia szak-
ember tisztán latja a csehszlovak hadsereg belső hibáit, súlyt
helyeznek arra, hogy Középeurópa legnagyobb hadianyaggyárat
kezükben tartsák. A francia nép ettől a politikától teljesen távol
áll. Az az átalakulás, mely a győzelem következtében a francia
köztársaság külpolitikájában észlelhető, a közvéleményt nem
gyúrta át. Mialatt Poincaré és Tardieu hatalmi törekvéseiket
fegyverkezéssei szolgálják, tehát arra készülnek, hogy az egész-
ségtelen. abnormális körülmények folytán esetleg az ultima
ratio alkalmazásába is belekényszerített népekkel felvegyék a
küzdelmet, Franciaországban a háborúellenes irodalomnak van
a legnagyobb sikere s olyan munkák, mint a német Remarque
"A l'ouest rien de nouveau" örvendenek népszerűségnek, A
francia nép szemében a háború nem lehet érv és eszköz arra,
hogy más nemzeteket hatalmi célok érdekében megfosszanak
a fejlődés sőt a megélhetés lehetőségétől. Egy nagynevű francia
filozófus határozta meg a legszebben a nemzet fogalmát s je-
lölte meg rendeltetését az emberi műveltség előbbrevitelében.
A nemzet, mint lelki egység, a legmegfelelőbb Kerete minden
kultúrlevékenységnek; ha ezt az egységet megbont juk. a civili-
záció ellen vétünk. Nem ez történt-e a magyar nemzettel, mely-
nek egységét tördelték szét Trianonban? Hogyan teljesíthetné
a megcsonkított magyar nemzet kultúrmisszióját akár Csonka-
Magyarországon, akár az elszakított területeken ? A Duna völ-
gyében a magyar a legkiforrottabb nemzet valamennyi között,
míg más népek a nemzeti közösségérzetig még fel sem emel-
kedtek, a magyar már nagy nemzeti multra tekinthetett vissza.
Nem Európa, nem az emberiség érdekében cselekedtek azok,
aiki egy olyan termékeny és nagyrahivatott kultúrális és poli-
tilkai egységet, mint a magyar nemzet, mesterséges határokkal
gátolnak hivatása teljesítésében.
Látjuk tehát, hogy a magyar reviziós törekvésnek Francia-
országhoz való viszonyát vizsgálva nemcsak a francia hanem az
európai szempontokat is figyelembe veszem. Nem tenném ezt,
ha nem tudnám, hogy ennek ma ott jelentősége van, hogy ez a
szempont egy újabb ajtót nyit meg ott a magyar reviziós gon-
dolat számára. Az a benyomásom, hogy nálunk a közönség egy
része nem egészen helyesen fogta fel a Briand-Iéle federációs
javaslatot, mert csupán egy újabb kísérletet látott benne arra,
hogy a francia hegemóniát a jelenlegi határok alapján meg-
szilárdítsák. Nem is vitatható, hogy a javaslat közvetlen célzata
a békeszerződések területi rendelkezéseinek konszolidálása, de
másrészről kétségtelen az is, hogy az általános európai szem-
pont felvetése nekünk rendkívül kedvez s a reviziós mozgalom
erejét növeli, Midőn Briand az európai federáció gondolatát fel-
karolta, egy európaszerte kibontakozó eszmét politikailag karolt
fel, mely nemcsak a külföldön, hanem Franciaországban is külö-
nösen a baloldali pártok, a radikálisok és a szociálisták köré-
ben vonzóerővel bír. Briand a jelenlegi francia kormányban a
legrugékonyabb irányzatot képviseli, egész multja, jelleme,
inkább megegyezés, mint a merev dogmatizmus és erőszak felé
hajlik. Briand még a háború alatt is a megegyezés embere volt,
amint az Lanckennel való beszélgetéseiből kitűnik. Jobban
figyeli és érzi meg a közvélemény sugalmazásait, mint minisz-
tertársai s valószínüleg a jövőre gondol, midőn a baloldal rokon-
szenvét igyekszik magának megtartani. Briand "antennái" a
közhangulat aspirációit mindig mások előtt felismerő "tapintó-
szerve" Franciaországban közmondásos s valóban enélkül nehe-
zen magyarázható az a világrekord, melyet gyakori miniszter-
ségévei állított fel. Tehát a Briand-féle tervet helytelen volna
kizárólag úgy tekinteni, mint a statusquo fenntartását szolgáló
francia kezdeményezést, mert egyrészről rávilágít arra, hogy
Franciaországban Poincaré és Tardieu törekvésein kívűl más
törekvések is vannak, melyek európai szemponton keresztül
utat nyitnak a magyar revizíós problémának. Hiszen az európai
federáció terve adta meg azt a lehetőséget, hogy a revizió szük-
ségességet egyes kormányok nyiltan hangoztassák. A Briand-
féle javaslat aktuálissá tette a revízió problémáját, mert meg-
mutatta azt, hogy Európában a mai területi alapon kölcsönös
megegyezésen nyugvó tartós béke nem lehetséges.
Említettem, hogy Briand terve főleg a baloldali pártok
körében keltett tetszést, s hogy Briand nem ok nélkül jár ked-
vükben. Ha a legutóbbi év választásaiból következtetünk a
jövőre, a jelek azt mutatják, hogya következő általános kép-
viselőválasztások a baloldali pártok. főkép a szociálisták diada-
lával fognak végzödni. Ha a federációs tervet összevetjük azzal,
hogy Léon Blum a szociálista párt hivatalos orgánumában, a
Populaire-ben nemrég Briand jelöltséget támogatta a köztár-
sasági elnöki méltóságra, úgy valószínűnek látszik, hogy Briand
a baloldal felé készül orientálódni. Hozzátehetjük ehhez, hogy a
Tardieu kormányelnök érdekkörébe tartozó lapok, mint általá-
ban az egész nacionalista sajtó bizalmatlanul, sőt rosszakara-
túan fogadták a federáció gondolatát. Pusztán a revizió szem-
szögéből nézve a dolgokat, baloldali kormányzat kedvezőbb
volna számunkra. Briand, Herriot és Paul Boncour ugyan a re-
vizió ellen nyilatkoznak ma, de megfelelő körülmények közt
egy újabb háború elkerülése végett keresztülvihetnék. A baj
ott van, hogya francia baloldal világnézeti szempontból szem-
benáll a mai magyar kormányzati rendszerrel és szektárius
voltánál fogva azt akarná, hogy Magyarország államberendez-
kedése az ő politikai ideáljait jobban megközelítse. Megfeled-
keznek annak a nagy francia államférfinek intőszaváról, aki
figyelmeztette őket, hogy a francia köztársaság nem exportcikk.
Jelentékeny része van ebben a kisentente propagandának, amely
meg tudja találni a módot arra, hogy bennünket a franciák előtt
befeketítsen. Anélkül, hogy túlzott fontosságot tulajdonítanék
ennek, megjegyzem, hogy a francia baloldalon nagy számmal
vannak szabadkőmüvesek, akik Benessel és Massarykkal e
réven is rokonszenveznek, tőlünk pedig a szabadkőmüves pá-
holyok feloszlatását rossz néven veszik. Hosszú időn át az úgy-
nevezett emigráció aknamunkája is hozzájárult jelentékeny
mértékben a baloldali körök Magyarország elleni irányzatának
fokozásához. E tekintetben lényeges változás állott be, mert a
párizsi magyar emigráció ereje nagyon megcsappant, többen
hazajöttek, mások lemondtak a politikai tevékenységről, akik
pedig kitartottak, mint Károlyi és Diener-Dénes, sokat vesz-
tettek egykori befolyásukból. Egyes emigránsok különben a
reviziós gondolat táborába is szegödtek, úgy hogy a kommu-
nistak egy részétől eltekintve ma az egész franciaországi ma-
gyar kolónia a revízió zászlaja alatt tömörül. Ennek bizonyí-
tékát adta a jún. 4-i tiltakozógyűlés alkalmával, amelyen a szo-
cialisták képviselői velünk együtt vettek részt. Mindez kedvező
hatással volt a francia baloldalra. Minduntalan tapasztalom,
hogy jóindulatú érdeklődés lép az eddigi barátságtalan maga-
tartás helyébe.
Midőn a francia sajtó állásfoglalásaról szólottam, említet-
tem, hogy különösen a keleti jóvátételi konferencia befejezése
óta a helyzet megjavult, de hozzátettem, hogy ennek a jóindu-
latnak, vagy semlegességnek nem az a célja, hogy a revíziót
mozdítsa elő, hanem más megoldással kísérlik meg a reviziót
elkerülni. Mindazonáltal akaratlanul is olyan atmoszférát terem-
tenek elő, mely a mi reviziós munkánkat megkönnyíti. Minden
ami Magyarország iránt Franciaországban a rokonszenvet növel-
heti, mindenki, aki személyes tevékenységévei ezirányban dol-
gozik, közvetve a reviziós gondolat útját egyengeti. Ezért nem
Javasolhatom eléggé, hogy a magyar-francia kapcsolatok ápo-
lására fordítsunk minél nagyobb gondot, nemcsak politikai,
hanem tudományos, irodalmi és művészeti téren is. Ne feled-
jük el, hogy Franciaország politikai életében a vezetőszerepeket
a pénz hatalmasságai mellett az intellektüellek játszák, ne
feledjük el, hogy tudományos, irodalmi és művészeti kapcso-
latokkal a politikai viszony javulását érlelhetjűk, A külpoli-
tikai közvélemény Franciaországban is szűkkőrű, hiszen egy
nagyhatalom külső érdekeinek megismeréséhez bizonyos általá-
nos műveltség kívántatik a földrajzban, történelemben, nemzet-
közi jogban járatosnak kell lenni. A külpolitika a művelt embe-
rek birodalma. Hozzájuk kell tehát intéznűnk szavunkat s olyan
eszközökhöz kell folyamodnunk, amelyek megfelelnek az ő igé-
nyeiknek. Kiváltkép egyetemi körökre nem vethetünk elég súlyt.
Tudományos társaságainkra, egyetemeinkre nagy feladatok vár-
nak e téren. .
A magyar revizíós mozgalom mint mindenütt, Francia-
országban is a béke ügyét szolgálja, annak a békének az ügyét,
amelyről a világ egyik legnagyobb filozófusa mondotta, hogy
"nem egy háborún kívüli állapot csupán, hanem a lelkek egye-
sülése, egyetértése".