Itt beszélgethetünk a töténelemről
-
ManoNegra #875 Bemásolok egy tanulmányt az 1931-es Külügyi Szemléből:
Franciaország és a trianoni béke revíziója.
Irta: Honti Ferenc,
A magyarság egysége sehol sem nyilvánul meg ma erőtel-
jesebben, mint a trianoni béke reviziójáért folyó küzdelemben
s a reviziós mozgalom éppen ebből az egységből meríti ható-
erejének jelentékeny részét. Szűkség is van arra, hogy a müvelt
világ közvéleménye lássa, hogy az egész magyar nemzet mint
egy ember áll a revízió zászlaja alatt. Látnia kell a külföldnek,
hogy pártpolitikai- és osztálykűlönbség nélkül minden magyar
ember tisztában van azzal, hogy a revizióval áll és bukik a ma-
gyarsag, hogy itt nem pártpolitikai, vagy osztálytörekvésről van
szó, hanem a magyar nemzet élniakarásáról. Nem remélhetjük
a reviziós törekvések sikerét, ha nem mutatjuk meg minden
kétséget kizáróan az egész világ előtt, hogy nincsen kétféle
magyar: olyan, aki a reviziót elengedhetetlennek tartja és olyan,
aki a revizión kívül is megoldhatónak véli a magyar kérdést,
mert senki sem lehet ellentmondás nélkül egyidejűleg magyar
és a reviziós mozgalom ellensége.' A magyar nemzeti érzésnek
ma legfőbb kritériuma a reviziós hitvallás.
Ha a trianoni béke megváltoztatására irányuló törekvéseket
úgy, ahogy az ország megcsonkítása óta alakultak, történeti
távlatból vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy a magyarság
mindenkor egységesen nyilatkozott meg a béke ellen, de a kül-
földi közvéleményben sokáig nem tudta felfogását kellőképen
terjeszteni. Csak azóta tapasztalunk komoly haladást, amióta
az eszközök és célok tekintetében tisztázódott a helyzet. Amíg
a külföld a magyarság Trianon elleni fellépésében békebontó
irredentát látott, amíg nem tudhatta, hogy milyen eszközökkel
száll síkra pontosan körül nem határolt céljaiért. addig bizal-
matlanul fogadta tiltakozásunkat, a sok jóakarattal, de kevés
hozzáértéssel vezetett irredenta olyan időkben, midőn a világ-
háború borzalmainak emléke európaszerte békevágyat oltott a né-
pekbe, nem találhatott kellő visszhangra. Annál örvendetesebb az
a példátlan térhóditás. amely a reviziós akció jegyében vitte
előbbre a magyarság ügyét. Szinte csodával határosak az eddigi
eredmények, ha csekély eszközeinket és azt a rendkívül ked-
vezőtlen nemzetközi helyzetet mérlegeljűk, amellyel mozgal-
munk szemben találta magát. Ha meggondoljuk, hogy földre-
sujtottan, nagy gazdasági válság idején kellett a jól meg szer-
vezett, semmi áldozattól vissza nem riadó ellenséges propa-
gandával felvennünk a küzdelmet, megelégedéssel tekinthetünk
vissza arra az útra, amelyet a reviziós gondolat az európai és
a tengerentúli nagyhatalmak körében befutott. Hogyha kizárólag
az anyagi eszközök erején mulnék a küzdelem, egy lépéssei sem
juthattunk volna előbbre, hiszen amit mi ezen a téren tehetünk,
egész elenyésző a másik tábor költekezéseihez képest. Kétség-
telen, hogy nagyobb anyagi eszközökkel még nagyobb eredmé-
nyeket értünk volna el, de az is bizonyos, hogy nekünk egy
óriási előnyünk van, melyet semmiféle anyagi erőfeszítéssel
nem pótolhatnánk: mi olyan ügyet védűnk, amelyről minden
tárgyilagos ember, bármely nemzethez tartozzék is, el kell, hogy
ismerje, hogy Európa politikai, gazdasági és kulturális érdekei-
vel megegyezik. Mi a jogtalan imperializmussal, a fegyverek
hatalmán nyugvó s végeredményben az európai kőzősségre nézve
káros és veszélyes elnyomással szemben a békés megegyezés
szűkségességét hirdetjük s minden krítikán felül álló nemzeti
jogaink érvényesítését követeljük. Követelésünket a Népszövet-
ség egyezségokmányának 19-ik paragrafusára alapítjuk, tehát
annak a nemzetközi intézménynek keretein belül keresünk meg-
oldást, amelynek az a rendeltetése, hogy a békét biztosítsa.
Ezzel a programmal állottunk és állunk a világ előtt, úgyis,
mint magyarok és úgyis mint az emberiség jobb jövőjének elő-
készítésén munkálkodó emberek. Ez a programm adja meg
nekünk a kulcsot a civilizált népek lelkéhez, melyektöl meg-
értést és támogatást várunk. Ám ha megelégedéssel állapíthatjuk
meg egyfelől, hogy a magyar revizió eszméje mily diadalmasan
tör előre a legtöbb európai állam közvéleményében, sőt a ten-
geren túl is, másfelől önáltatás nélkül nem tagadhatjuk, hogy
Európa legnagyobb politikai és pénzügyi hatalma, Franciaország
éppen az az ország, melyben a revízió szempontjaból legrosz-
szabbul állunk.
Több mint 8 éve tartózkodom a világháború óta
Franciaországban, mint újságíró és mint a Reviziós Liga titkára
foglalkozom odakünn a revízió ügyével, tehát a helyzet ismereté-
ben jelenthetem ki, hogy ha sikerült is a francia közvéleményben
kedvezőbb hangulatot teremteni a magyar kérdés iránt, reviziós
törekvéseinkkel szemben túlnyomórészt még mindig idegenke-
dés, sőt bizalmatlanság nyilvánul meg azon a szükebb körön
kívűl, melyet lapjainkból ismer a magyar közönség. Egy eszten-
deje, de még inkább a keleti reparációs konferencia befejezése
óta a francia sajtó magatartásában jelentékeny változás állott
be: végetért az a rendszereakampány, amellyel a legtöbb nagy
párizsi napilap támadta Magyarországot. Kivéve a forradalmi
alapon álló orgánumokat, melyek a magyar kormánynak bel-
politikai okokból elvi ellenségei, eltekintve egyes elszigetelt
esetektől, a jobb- és baloldali sajtó egyaránt barátságosabb
hurokat penget, vagy semleges marad. Ebből azonban helytelen
volna azt a következtetést levonni, hogy ekképpen a reviziós
gondolat teret nyert. A párizsi sajtó, miként köztudomású,
külpolitikai vonatkozásokban erősen függ a francia kormánytól.
Miután a Tardieu* által szubvencionált lapok még távolabb áll-
nak a revizió gondolatától, mint a külügyminisztérium rendel-
kezésére álló sajtó, miután a szélsőbaloldali ujságok más okok-
ból nem rokonszenveznek a mai magyar rezsimmel, a reviziós
propaganda szempontjaból a helyzet nem változott meg javunkra.
A már említett barátságosabb irányzatot annak kell be-
tudni, hogya Briand-féle federációs javaslattal kapcsolatosan a
francia külügymínisztérium dobverés nélkül ismét elővette a
dunai konföderáció tervét, hogy a mindinkább bonyolódott
dunai problémát jelenlegi politikai elgondolásának megfelelően
oldja meg. Párizsban is tudják, hogy a mai helyzetet a Duna
medencéjében sokáig fenntartani nem lehet. A francia külügyi
kormány olyan megoldást kíván előkészíteni, amely a párizs-
környéki békék területi rendelkezésein csorbát nem ütne. Ez
pedig csak úgy lehetséges, hogy ha a kisentente országok és
Magyarország között a közeledés útját egyengeti. Magyarország
iránt megértést kell tanusítani, Magyarországnak nem területi
változtatásokra irányuló törekvéseit elő kell mozdítani s rá
kell vezetni a kisentente-tal való együttmüködésre. Tehát nem
a reviziós gondolat szellemében javult meg irányunkban a fran-
cia sajtó állásfoglalása és pedig azért nem, mert a külpoliti-
kailag számottevő sajtóorgánumok a kormány politikáját követik.
Európában a francia kormány külügyi politikájának ma a
német-francia és az olasz-francia viszony szabja meg irányát.
Magyarországgal szemben épp úgy mint a kisentente-tal szem-
ben is főképpen Németország ellen folytatott politika mellett az
utóbbi évek során, különösen a londoni konferencia óta, az olasz-
francia ellentét Franciaország külpolitikai tevékenységében mind
nagyobb helyet foglal el. A magyar kérdés francia szempontból
a német és az olasz problémának függvénye. Magyarország és
Franciaország között közvetlen érdekellentét nincsen; a trianoni
békeszerződés reviziója közvetlenül francia érdekeket nem sért-
het, de sérti Németország és Olaszország lekötésére beállított
szövetségesei, a kisentente államok imperialista érdekeit, _
melyek valójában sem a román, sem a szerb, sem a cseh nép-
nek nem igazi érdekei. A francia külpolitika a háború óta
Poincaré sugalmazása alatt áll s a békeszerzödések érinthetet-
lenségének elvét védelmezi. A trianoni békeszerződés revizióját
is elsősorban elvi okokból ellenzi. Poincaré-> Tardieu hatása
alatt gyökeret vert Franciaországban az a meggyőződés, hogy
a párizskörnyéki békék részleges reviziója az egész béke-
építmény rombadölését vonná maga után. A trianoni béke fogya-
tékosságait sőt igazságtalanságait is minden francia politikus
elismeri, mint ahogy Bríand, akkori francia miniszterelnök és
külügyminiszter is elismerte őket a ratifikálásker mondott
beszédében, de azt vallják, hogy egyetlen követ sem szabad a
béke alkotmányából elmozdítani, nehogy az egész felboruljon.
Ha a magyar béke módosítására hajlandóknak mutatkoznánk,
- mondják a franciák, - azonnal elő állnának a németek a
dantzigi korrídorra, Elzászra irányuló követeléseikkel s meg-
egyezés helyett zürzavart idéznénk elő, ami könnyen háborúra
vezetne. Franciaországon kívül nincs állam Európában, -
mondják - amely ne kívánna többet a meglevőnéL Ha felvet-
jük a reviziós problémát, megbolygatjuk, lázba hozzuk egész
Európát. Valahányszor német részről a revizió érdekében fel-
szólalnak, mint legutóbb Treviranus tette, a francia közvéle-
mény egy időre merevebben zárkozik el a magyar reviziós ten-
denciák elől, melyek akarva-nemakarva - vélik a franciák -
Németország malmára hajtják a vizet. Nem érdeke tehát a ma-
gyar revizió ügyének, hogy általános, a németekkel közös revi-
ziós köpenyegben jelenjék meg a francia porondon. A német-
francia ellentéten mi változtatni nem tudunk, de a magunk
ügyét súlyosan kompromittáljuk, ha a németek oldalán, vagy
akár reviziós elvi alapon kísérelnők meg a magunk igazát meg-
értetni. Franciaországban nem kapcsolhatjuk a magyar revizió
dolgát a nemzetközi reviziós mozgalmakba, hanem szigorúan el
kell választanunk a magyar revizió ügyét más hasonló törek-
vésektől. Vannak Franciaországban bizonyos körök, melyek az
általános békereviziót tekintik céluknak, de ezek a közvéle-
ményre komoly hatást gyakorolni nem tudnak. Gondosan távol-
tartom magamat ezektől az irányzatoktól s szeretném, ha ennek
szükségességét francia viszonylatban mindenki belátná. Csak
így remélhetjük, hogy idővel megváltoztatjuk a francia köz-
vélemény és a hivatalos körök téves felfogását a párízskörnyéki
békék egysége tekintetében. Hogy ez a felfogás téves, hogy az
egység mennyire látszólagos, az kitűnik abból, hogy a béke-
szerzödések nem ugyanazon elv alapján készültek el: helyen-
kint történeti, másutt a nemzetiségi jogot vették figyelembe,
néhol népszavazást rendeltek el a határok megállapítására,
másutt gazdasági és stratégiai szempontokra hivatkoztak. Hol
itt az egység? Egységet legfeljebb az ad nekik, hogy győzelmi
békék, tehát nem kölcsönös megegyezéssel jöttek létre. De még
e tekintetben is különböző mértékkel mérték az egyes legyőzött
államokat; máskép bírálták el Németország, Ausztria, Bulgária
s máskép Magyarország ügyét. Magyarország' esete egészen
különleges; velünk bántak el a legkeményebben. a legigaztala-
nabbul, a mi ügyünk tehát a revizió szempontjából is külön-
leges elbírálást érdemel. A békeszerződések érinthetetlenségé-
nek tana történelmi szempontból nézve képtelenség; de kép-
telenség a békék egységének elmélete is, mert amint a bécsi
béke alkotásai közül egyesek még ma is fennállnak, mások
pedig összeomlottak, éppúgy a párizskörnyéki békéknek is lehet-
nek olyan rendelkezései, melyek módosításra szorulnak s
olyanok, melyek fenn fognak maradni. Ha Franciaország arra
vállalkozik, hogy hatalmi alapon mesterségesen útját állja a
történelem fejlődésének s az 1919-es erőviszonyokhoz mért
határokat a megváltozott körülmények ellenére is fenntartsa,
úgy kétségkívül el fog bukni. Bukása közben magával ránthatja
egész Európát, a világháborúnak ezt a legnagyobb rokkantját,
melynek egy újabb háborúval saját gyermekei fogják a sírját
megásni.