Itt beszélgethetünk a töténelemről
-
ManoNegra #735 15 perc alatt én azért nem jutottam ilyen messzire. Nem mondom azt hogy minden szava igaz, de az alapfelvetésel egyet kell értenem, miszerint felettébb gyanús az Árpádházi királyok korai halálának gyakorisága. I Béla halálának körülményei eléggé furcsák. Ráomlott a trónterem, vagy beomlot a trón alatta, ez valóban inkább véletlennek tűnik, de legalább annyira lehet merénylet is. Ha azt nézzük, egy vadászbaleset (ami ugyancsak közkedvelt módja a király vagy trónörökös eltávolításának) is lehet véletlen, ugyanakkor gyikosság is. A másik ami nekem sem tetszett annyira, az a halálra ölelgetett király teóriája. Viszont az azért elég egyértelmű, hogy a hatalomért mindig ádáz harcok dúltak,vagy nyíltan háborúval, vagy titokban orvul, összeesüvéssel... Nem véletlenül alkalmaznak nagyon régóta mégtalán a mai napig is előkóstolókat, kiküszöbölvén a mérgezést. Azt sem kell külön részleteznem talá, hogy egy csoportnak aki meg akarja szerezni a hatalmat, micsoda főnyeremény egy gyerekkirály!
"[i]Vagyis a harmincéves elhalálozásokból kiindulva, beleütközünk a gyermek királyok problémájába. A király korai halálával valami végzetes történik: megszakad a nemzedékek szellemi-tapasztalati folytonosságát biztosító lánc: az a kötelék, amely nélkül; ha általánosságban megszűnne, az emberiség néhány nemzedék alatt mérhetetlen tudatlanságba, barbárságba zuhanna vissza, tekintve, hogy az egymásra következő nemzedékek nem tudnák átadni egymásnak a saját életük folyamán felgyűlt tapasztalatokat.
S ami általában mindenkire érvényes, felfokozottan érvényes a nemzet, az ország sorsát irányító uralkodóra: minél magasabban áll valaki a társadalomban, annál több tudásra, tapasztalatra van szüksége ahhoz, hogy megfelelően tudja ellátni hivatását. A kormányzati tudás egyik legfontosabb összetevője: a titkos erők ismerete. Népek, nemzetek, országok örök küzdelmében óriási a szerepe a titkos erőknek, titkos tényezőknek, ezeknek leghivatottabb, leghitelesebb ismerője pedig - legalábbis a régi századokban - maga a központi hatalmat megszemélyesítő uralkodó: tudásának, tapasztalatainak fontosságát még aláhúzza, hogy a király személye ugyan múlandó, de a királyság folytonos, s korszakokon átívelő belső és nemzetközi kapcsolódásainak ismeretének híjával jószerivel vakká válik az ország vezetés, alkalmatlanná a hihetetlenül bonyolult nemzetközi viszonyok, tendenciák felismerésére és irányítására, csaknem olyanszerűen, akár egy vadon, erdőben felnövekedett emberi lény, aki a köztudást és köztapasztalatot nélkülözve váratlanul belecsöppen a társadalmi cselekvés sűrűjébe. A király harminc év körül bekövetkező halála megfosztja utódait a szerzett tudás és tapasztalati anyag átadásától és valójában az uralkodásra éretlen, alkalmatlan utódokat hagy hátra: azaz más szóval: az állam vezetése minden ilyen esetben valósággal lefejeztetik.f/i]"
Az is gyanús, hogy a Habsburgoknál ez a tendencia megszűnik... Na de még em végeztem a könyvvel, majd még írok a Habsburgokról.