S.O.S. New Orleans! - Olajpánik
-
Cat #25 Miért nem rokkan bele az amerikai gazdaság a Katrina hurrikán pusztításába?
A New Orleansból sugárzott képek csaknem a bibliai végítélet napját idézik ötvözve az árvíz, a betegségek, az éhínség és a pusztítás borzalmait. Rövidtávon minden természeti csapás katasztrofális hatással jár a helyi gazdaságra. A megszokott üzleti és fogyasztói viselkedési minták széthullanak. Otthonok, vállalkozások és munkahelyek válnak semmivé. Az elveszett üzleti tevékenységek nagy része soha nem állítható vissza. Az érintett személyekhez hasonlóan az ilyen hatásnak kitett helyi gazdaság is végighalad a szerencsétlenség okozta fájdalom öt állomásán. Ezek: tagadás, düh, racionalizálás, depresszió és felépülés.
Lassan túljutunk a tagadási szakaszon, így az elkövetkező néhány hétben várhatóan a düh lesz a legjellemzőbb érzelem; düh a kormánnyal szemben, amiért nem tett meg mindent a katasztrófa ellen, düh a fosztogatókkal szemben, amiért kihasználják mások elesettségét, düh az anyatermészettel szemben, amiért ilyen súlyos áldozatokat követelt, és düh az elszabaduló energiaárak miatt. Ezt követi majd a racionalizáció szakasza, hogy a nemzet, és maga New Orleans városa lábra tud állni, túl tudja élni ezt a szörnyű katasztrófát; majd jön az életek és értékek elvesztése feletti depresszió. A vagyoni károk és az emberi veszteség nagyságrendje miatt a fenti szakaszok várhatóan hosszabbak lesznek, mint amit például tavaly Floridában, az államot egymás után végigpusztító hurrikánok nyomán tapasztalhattunk.
Ha a múltbeli tapasztalatokra lehet támaszkodni, az utolsó, a felépülés szakasza gyorsabban eljön, mint arra a legtöbben számítanak. Floridában a gazdaság az utolsó hurrikán pusztító átvonulása után három hónappal már ismét csúcsra járt. A Katrina hurrikán által okozott özönvizet a Szövetségi Katasztrófaelhárítás és a biztosítási kifizetések dolláráradata fogja követni. A szövetségi kormány eddig 10,5 milliárd dollár támogatást ígért, és további forrásokat is át fog csoportosítani. A biztosítási kifizetések becsült összege 10 és 15 milliárd dollár között mozog, ami lényegesen több mint a floridaiaknak tavaly kifizetett 7,5 milliárd dollár. A szomszédos államokba irányuló tömeges kivándorlás hozzájárul a befogadó területek fogyasztói költéséhez és más gazdasági tevékenységeihez, amint a korábbi New Orleansi lakosok - ha csak átmenetileg is - beolvadnak a helyi gazdaságokba.
A felépülési-helyreállítási szakasz nagyon pozitív hatással lehet egy város közösségi szellemére és önbecsülésére, ahogy az emberek együttműködnek a közösség újjáépítésének nemes ügyéért. Bár néhány korábbi lakos soha nem tér vissza New Orleansba, az újjáépítés számos munkahelyet teremt a helyi építőiparban, ami új munkavállalókat is vonz a régióba. Jövő februárban remélhetőleg ismét olvashatunk a sajtóban a Mardi Gras ünnepről egy újjáépülő New Orleansban.
A magas energiaárak hatásai
A Mexikói-öböl energiatermelésének összeomlása miatt az egész országban élesen emelkedtek a már amúgy is magas benzin, fűtőolaj és földgáz árak. A gazdaságot ért ilyen arányú sokkhatás 0,5%-1% közötti visszaesést fog eredményezni a GDP-növekedésben mostantól az év végéig. Az energiaárak emelkedésének nagy részét várhatóan a kiskereskedelmi és fogyasztói termékeket előállító vállalkozások fogják "lenyelni". A megrázkódtatás csak átmeneti, mivel a finomítói és termelő kapacitást előbb-utóbb helyre fogják állítani. Tavaly az Ivan hurrikán miatt szünetelt az olajkitermelés a mexikói-öbölben, és ez az árakban is éreztette hatását. Ennek ellenére a gazdaság kiemelkedő teljesítményt nyújtott 2004. második félévében.
Minden energia-felhasználó vállalkozás tapasztalni fogja a költségek növekedését, ám alig lesz lehetősége ezen költségek továbbhárítására a fogyasztók felé, ami rontani fogja a vállalkozások nyereségességét. A gazdaság lassulása miatt szünetelnek majd a Fed kamatemelései is, amivel ellentételezhetők a magasabb olajárak negatív hatásai. A jelzáloghitelezők máris olyan kamatcsökkentéseket jelentettek be, amelyekhez foghatót nyár eleje óta nem látott a piac. A gazdaságnak rövidtávon minden lehetséges ösztönző tényezőre szüksége van. A Mexikói-öbölben végbement pusztítás nyomán az elmúlt 30 év során az egy hónapon belül mért legnagyobb foglalkoztatás csökkenés következik be, ami meghaladja a szeptember 11-e után a munkahelyek számában tapasztalt azonnali csökkenés mértékét.
Idővel, ahogy az öböl olaj-, gáz- és földgáztermelő kapacitása helyreáll, az árak mérséklődnek, és a gazdaság visszatér a 3,5-4%-os növekedési pályára, ami megfelel az elmúlt három év tapasztalati átlagának. Bár a benzin és olajárak rekordszinten vannak, ezek hatása sokkal kevésbé lesz negatív az amerikai gazdaságra nézve, mint korábban. A 70-es és korai 80-as évek olajárrobbanása óta az olajkitermelés mennyisége sokszorosára emelkedett. A jelenlegi amerikai olajfelhasználás mindössze 7%-kal haladja meg a 70-es évek második felében regisztrált csúcsot annak ellenére, hogy azóta az ország gazdasága 115%-kal növekedett.
A gazdasági növekedés és a felhasznált olajmennyiség emelkedése közti különbség a termelékenység javulásával magyarázható. Az amerikai fogyasztók és vállalkozások megtanulták, hogy hogyan lehet sokkal többet elérni sokkal kevesebb energiával. Az emelkedő olajárak mérhető hatásáról akkor kapunk valós képet, ha a fogyasztási csúcs óta mért összesen 183%-os inflációt is figyelembe vesszük. Annak ellenére, hogy az olajár közelíti a hordónkénti 70 dollárt, a korrigált olajárak nem érik el az 1975-1979 közti időszakban tapasztalt értékeket, és lényegesen elmaradnak az 1980-as évek elejére elért és gazdasági válságot okozó hordónkénti 170 dolláros szinttől.