#94
Először is megkérlek, ne személyeskedj öcsi, én sem tettem.
Továbbá. "Az óriáskalmárokat évtizedek óta kutatják komolyabban."
Ráadásul komolyabban...
Tudod, magam elé képzelem a fázósan föl le sétálgató szájentisztet, amint reménykedve kutatja a partot, hátha ma partravet valami rothadó cafatot a víz (Olykor a bálnazsír-darab is megteszi) . Egyszer csak meglátja, hogy egy teljesen ép -úgy kéthetes :)- kalmárral hozta össze a jószerencse. Nosza, szólunk a sajtónak, izzítsák a DNS analizátorokat. "Ismét nagy előrelépést értünk el az óriáskalmár életének teljeskörű megismerése felé" - mondja majd büszkén a National Geographic stábjának, kezében pipával és olyan Ahab kapitányosan a tetemen nyugtatva az egyik lábát a felkelő napban csillogó óceánra tekint.
Ismét pontot tettünk egy nyugtalanító tudományos kérdéskör végére.
És innentől fogva az a kis áltudományos halandzsa -ami elbizonytalanító elterelésnek akár jó is lenne, ha Józsi bácsinak mondanád, így viszont elég szánalmaska görcsölés- amibe még a szegény chemoszintetizáló bektériumtörzseket is belekevertük is teljes egészéban érvényét veszti. Visszamehetünk felőlem a prokariótákig, de ettől a tény még nem változik:
NEM TUDJUK, MI ÉL A MÉLYBEN, AZON EGYSZERŰ OKBÓL KIFOLYÓLAG, HOGY MÉG SENKI SEM VETTE A FÁRADTSÁGOT, HOGY ALAPOSAN KÖRÜLNÉZZEN ODALENT.
Lehet bohóckodni azzal a pár százaléknyi megviselt tetemmel, kijelentgetni, nagyszabású teóriákat extrapolálni belőlük, de kérlek ne feledd, hogy a bioszféra nem statisztikai adatbázis és akárhányan is próbálták már ilyen mentalitással kezelni, mind belebuktak.
Leülhetsz.
#94
