#3694
Ez most kőkemény nyavalygásnak fog hangzani, az is, és teljesen jogosan vágnátok a fejemhez, hogy "Akkor miért nézed?", mégis leírom.
Az elején számomra nagyon kellemes szájízt adott a sorozatnak, hogy nagyon földhözragadt, már-már "hihető" volt abban az értelemben, hogy a vadászok nyugodtan járhatnának köztünk is. Aztán jött a démonos vonal az apjukkal, majd az angyalok - utóbbiig zseniális volt, bár egyre inkább elment egy irreálisabb világ felé, (jó... értitek. :D) aztán valahogy eljutottunk ott is az egy-angyal-látványa-kipusztít-egy-egész-étkezdét-ből némi túlzással a nagyanyjuk ezüst étkészletével késelgetik meg őket-jellegig. Mostanra meg már végképp semmi logikát, kohéziót, értelmet nem keresek az egészben, csak nézem üres fejjel és ha bármi érdemleges történt egy részben, már azt mondom rá, "Jó rész volt". Pedig ott, ahol már ilyen szereplők halála sem nagyon tud meghatni (Pedig emlékeztek még pl. John Winchesterére?), ott valami gond van. És nem biztos, hogy csak bennem, sajnos. Szerintem jó jellemzését adta a sorozatnak, amikor egy részben ebben az évadban Sam és Dean különvált, havernak megmondtam: semmi gond, következő részben már együtt lesznek - úgy is lett. Úgy látom, mostanra, hogy Misha Collins is parkolópályán van, kábé Jensen Ackles viszi a hátán a boltot. Úgy nagyjából ennyire lehet komolyan venni most már a sorozatot és bevallom őszintén, a zárásra - bár kíváncsi vagyok természetesen - nem várok semmi jót. Persze, a remény hal meg utoljára, talán még mindig be tudják húzni méltósággal, "echte" SupNat-os komorsággal és kilátástalansággal.
#3694