#3535
Tisztelettel, ezzel azért nem értek egyet. Egy közeli ismerősöm révén van némi fogalmam róla, hogy a ténylegesen aktív katonai szolgálat például mennyire öregíti/kimeríti/szedálja mentálisan az embereket. Ha ehhez még hozzáképzelem a szörnyeket, meg mindazt, ami náluk napi rutin, reálisan azt mondom, az a csoda, hogy nem kattant meg még véglegesen egyikük sem, és röpített golyót a saját fejébe, vagy legalábbis, lett totális alkoholista, ami felé pedig a sorozatban azért nem egy és nem két szereplő masszívan úton van, vagy már célba is ért.
És akkor még a "reális" vonzatokról beszélek, nem az ilyen pokoljárásos f*sságokról. (Valamelyest talán ezért is szerettem egyébként jobban a korábbi éveket a sorozatban, valahogy sokkal talajközelibb, vagy, bármilyen ostobán értelmezhető is ez az Odaát esetében, de "hihetőbb" volt az egész.)
Nincsen semmi bajom a superhero-kkal, de a Supnattal kapcsolatban pont akkor keseredett meg a szám íze, amikor elkezdtek belőlük superherokat csinálni, így meg, hogy lassan Istent is pofán verik, a néhai kötelező nyafogós kör már-már inkább komédia, mint átérezhető, lelket lehúzó kilátástalanság.
Múltkorjában is - nem rakom már spoilerbe -, amikor egy rész végén Sam meg Dean nagy dérrel-dúrral különvált (ha jól rémlik, a jószörnycsaj megkéselése miatt), haveromnak mondtam, oda se neki, pár rész múlva, esetleg már a következő részben újra együtt lesznek. És TADAAA! Úgy is lett. :D Milyen hitele van már így ennek?
#3535