Magyar Labdarúgó Szövetség és a Liga topikja
-
Grenzjager #1387 – Hogy aludt kedd éjszaka?
– Köszönöm szépen, jól, de nyilván nem ezt a választ várta – mondta Lothar Matthäus, akinek december 31-én járt le a kapitányi szerződése.
Valóban valami másra számítottam…
– Volt már nyugodtabb éjszakám is. Dühöngtem és dühöngök, hiszen ahogyan mást, úgy engem is derült égből villámcsapásként ért, hogy az elnökség két tagja lemondott tisztségéről, ezzel ellehetetlenítve a működést.
– Mi a véleménye az elnökségi tagságáról kedden lemondó Horváth Cs. Attiláról és Nemes Ferencről?
– Csak remélni tudom, hogy a mostani lépésük után senki nem akarja többé őket a magyar futball közelében látni. Azzal ugyanis, hogy kedden beadták a lemondásukat, nem csupán rövid távon sodorhatják még mélyebb gödörbe a magyar labdarúgást, hanem akár tíz-húsz évre is visszavethetik az ország futballéletét.
– Tíz-húsz évre?!
– Igen. Ezek szerint maguknak fogalmuk sincsen, mekkora esélyünk volt arra, hogy kétezer-tizenkettőben mi rendezhessük meg az Európa-bajnokságot. Nyissa csak ki a szerdai olasz lapokat. Mindegyik örömódákat zengett arról, hogy Budapesten áll a bál, óriási zűrzavar van, ezzel pedig a magyarok maguk alatt vágják a fát, hiszen így nem sok sanszuk maradt a torna megrendezésére. És talán igazuk is van ebben. Ez kivégzés! Igen, igen, ezzel a lépéssel saját magunkat végeztük ki.
– Ön korábban az optimizmusáról volt híres, most azonban mintha kicsit megtört lenne a hangja.
– Az is. Titkon azonban reménykedem abban, az illetékesek ráébrednek arra, hogy ezzel hercehurcával mekkora lehetőséget szalasztunk el. Nem csupán a futball, hanem az egész ország profitálhatna a kontinensbajnokság megrendezéséből, de úgy látszik, bizonyos embereket sokkal jobban érdekel az, hogy a saját zsebükbe mi kerül.
– Az egyik kollégám beszélt Kisteleki Istvánnal, a liga első embere pedig azt mondta neki, elképzelhetetlennek tartja, hogy továbbra is ön maradjon a szövetségi kapitány.
– Nem érdekel, mit mondott, hiszen mindenki tudja, hogy Kisteleki István milyen hazug ember, és miként provokál mindenkit. A köré csoportosulókat úgy mozgatja, mintha marionettbábuk lennének, és egyértelmű, számukra egyáltalán nem lényeges, hogy kétezer-tizenkettőben Magyarország és Horvátország közösen rendezze meg az Európa-bajnokságot.
– Még bízik abban, hogy maradhat a válogatott élén?!
– Mit gondol, kedden miért ültünk össze a stábbal a Kempinski Hotel kávézójában? Továbbra is végzem a dolgom, még akkor is, ha a szerződésem december végén lejárt, és kíváncsian várom, mit hoz az előttünk álló két-három hét. Egy biztos, az Európa-bajnoki rendezésre csak akkor van remény, ha a jövőben is Bozóky Imre lesz a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke...
(ns)
+
Földindulásról legalábbis bajosan beszélhetünk a 2012-es Európa-bajnokság megrendezéséért hozzánk hasonlóan kandidáló, s változatlanul versenyben lévő országokban az MLSZ-szel kapcsolatos keddi fejlemények után. Hogy pontosak legyünk: szerdán sem az ukrán, sem a lengyel, sem az olasz médiumokban, de még az egyébként szövetséges szomszédos állam, Horvátország sportsajtójában sem kapott kitüntetett figyelmet a budapesti összeomlás, nevezetesen az MLSZ-elnökség és az elnök mandátumának megszűnése.
Zágráb hallgat, talán szolidaritásból (végtére is egy hajóban ülünk), a mindig jól értesült sportnapilap, a Sportske Novosti kizárólag a szikár tények közlésére szorítkozott, s Vlatko Markovic, a horvát szövetség elnöke sem kommentálta a kétségkívül váratlan eseményeket, csupán annyit jegyzett meg: "Budapesten tudomásom szerint rossz idő van…", amit a szélesebb közönség értelmezhet akár a szenilitás, netán a letaglózó megütközés, végső esetben a költői véna jeleként.
Apropó, Vlatko Markovic… A prezident a zágrábi Jutarnji listben a közelmúltban úgy nyilatkozott: "Kétezer-hat december nyolcadikán lemondok a tisztségemről, azon a napon ugyanis megkapjuk a hat év múlva esedékes Európa-bajnokság rendezési jogát, s ezzel az én misszióm véget ér. Ez az esemény megmentené a horvát labdarúgást. Ez életem nagy álma, amelyet meg is fogunk valósítani. Biztos vagyok benne, hogy – a magyarokkal közösen – mi láthatjuk vendégül a legjobbakat a kétezer-tizenkettes kontinenstornán."
Visszatérve vezérfonalunkhoz: egyelőre Varsó és Kijev (a lengyelek és az ukránok szintén párosban gondolkodnak az Eb-rendezés kapcsán) sem pezsgődurrogástól hangos, de a Lothar Matthäus által vázolt olaszországi örömtüzeknek sem találtuk nyomát a szerdai lapokban.
Talán ma oda is eljut a magyar foci rossz híre…