Magyar Labdarúgó Szövetség és a Liga topikja
-
Grenzjager #1278
Lothar Matthäus Ferihegyről egyenesen a ma esti sajtótájékoztatójára száguldott, hogy értékelje a válogatott amerikai túráját.
- Összességében elégedett vagyok - kezdte Matthäus -, igaz, Mexikó ellen a 10. perctől, Rósa kiállítása után csak "reagálni" tudtunk a játékra, futottunk az eredmény után. Antigua ellen már mi irányítottunk, és ezt azért volt hasznos, mert például az Eb-selejtezőkön is szembetalálhatjuk magunkat egy hasonlóan védekező csapattal, lásd Málta példáját a most végetért sorozatban. Meglep egyébként, hogy idehaza egyes újságok milyen hangnemben írtak az ellenfelünkről, és én felteszem a kérdést: honnan veszik a magyarok a bátorságot, hogy így írjanak erről a csapatról? Mindig respektálni kell az ellenfelet, a brazilok sem voltak tiszteletlenek a mieinkkel szemben, ők is megadták a kellő elismerést a náluk jóval gyengébb magyar futballistáknak. Ideérkezésem előtt amúgy - ha jól tudom - csupa gyengébb csapatok jöttek el ide játszani, most az a baj, hogy a világ élvonalába tartozó gárdák ellen meccselhettünk?
- Mit vár az MLSZ szerdai közgyűlésétől?
- Remélem, hogy a magyar foci nyer, nem pedig az a néhány ember, akik csak profitálni akarnak belőle. A magyar futballban több hazugság van, mint a politikában, sokkal nagyobb a hangulatkeltés, és ez szégyen. Ilyet én még a világ egyetlen pontján sem tapasztaltam. Az ember ilyen negatív hangulatban nem is tud sikeres lenni. Az elmúlt négy hónap a kulisszák mögötti hatalmi harcról szólt.
- Így ön sem kerülhette el a sorsát, meg is "találták" szépen...
- Nézzék, ha mindig ellenszél fúj, akkor lehetetlen előrelépni. A személyemet ért támadásokról csak annyit: engem lövöldözhetnek mérges nyilakkal, higgyék el: az nem nekem, hanem a magyar futballnak fáj. Sokszor előnyöm, hogy nem értek meg minden cikket, ugyanakkor minden támadás plusz erőt ad. Egyébként sem vagyok az az ember, aki sarkon fordul, és távozik, folytatni akarom a munkámat.
- Tényleg sikeresnek ítéli a mögöttünk álló évet?
- Ha úgy alakul, hogy maradok, akkor a jövő év elején megnevezek egy huszonhat-huszonnyolc fős keretet, amelyikből válogatok. Ebben olyan játékosok lesznek, akik két vagy akár három felfogásban, játékrendszerben is játszani tudnak. Mostanra kiismertem a játékosok jellemét is, és továbbra is csak azt mondhatom: akik nem szívből jönnek a kerethez, azokra nincs szükségem. Most már nem a mennyiségre, hanem a minőségre kerül a hangsúly. Nálam mindenképpen marad a keretben Király, Rabóczki és Fülöp, valamint Gera helye sem kétséges. A mostaniak közül Tőzsérnek és Feczesinnek van jó esélye a csapatba épülésre.
- És ha nem marad?
- Azt sajnálni fogom, mindenesetre én emelt fővel távozom, mert ha követtem is el hibákat, mindig is becsületes voltam. Mások viszont jobban tennék, ha az utcára sem merészkednének ki. Ami nagyon fontos számomra, az az, hogy a szurkolók bizalmat szavaztak nekem és csapatomnak, ez pedig mindennél fontosabb, mert ez a játék értük van. Ők megértették, hogy néha nem azért kaptunk ki, mert gyengébbek voltunk, hanem azért, naivabbak játszottunk tapasztalt ellenfelünkkel szemben.
(SI)