Hajrá Lyukóbánya FC!!!4
-
#334
Lyukóbánya – Magyarország 3. Legnagyobb városától, Miskolctól – alig 10 km-re, északra helyezkedik el.
A borsodi medence több mint két évszázados szénbányászati múlttal rendelkezik. Ezen belül Lyukóbánya 60 évre tekinthet vissza.
A bánya fejlődését, létét minden időben a térség ipari környezetének tüzelőanyag-igénye határozta meg.
Területén 5 széntelep fejlődött ki, amelyek közül ezidáig 3 telepet vontak művelés alá. Jelenleg – 1950 óta – a közel 300 m mélységben húzódó négyes (Adriány szinti) telepet művelik.
A barnaszén telep 2,0 – 2,8 m vastagságú. Átlagos fűtőértéke 11 600 kJ/kg. A kitermelt szén alapvetően a Borsodi Hőerőmű tüzelőanyag-ellátását szolgálja.
A bányának 4 függőleges aknája van. A 2 fő akna centrális telepítésű. Ezek személy- és anyagforgalmazási, szellőztetési, valamint termelvény-kiszállítási célt szolgálnak. 7 tonnás bödön.
A bányaüzemben 3 műszakban heti 6 napon keresztül folyik termelés.
A magyarországi bányákat veszély szempontjából minősítik. A bánya nem sújtólégveszélyes és nem vízveszélyes. Szénporrobbanás, gázkitörésveszély, valamint por- és sugárártalom szempontjából nem minősített.
A szenet frontfejtéseken termelik. Az aknák aljához vágatok csatlakoznak, amelyeket a termelő bányamező határáig hajtanak. A vágatpár közötti területen a szenet hazafelé haladó művelési módszerrel fejtik. A fejtési berendezés a fő vágatrendszer felé visszafelé halad. Az alkalmazott berendezések között fejtésbiztosító hidraulikus pajzsok, jövesztő/rakodó gép és láncos vonszolók találhatók. A frontfejtések kb. 100 m-es homlokszélességűek, s 1,0-1,5 km-es kifutási hosszal.
Lyukóbányán nem mindig ezt a technológiát alkalmazták. A kezdetek jellemző művelési technológiája a robbantásos jövesztésű fémgerenda biztosítású frontfejtés volt. A szállítást kis kapacitású csillékkel oldották meg. Ma a szenet a frontfejtésekről 400 t/h maximális kapacitású gumiszalagos berendezésekkel szállítják az aknához.
A jelenlegi frontfejtéseken alkalmazott technológia bevezetésére már a 60-as évek végén sor került, ami akkor sikertelennek bizonyult. A 70-es évek végén az újabb kísérleteket siker koronázta és hamarosan mindhárom frontfejtés ugyanezzel a technológiával üzemelt.
A jövesztőgép kb. 0,6 m mélyen vágja a szenet a fronthomlok mentén. A jövesztésnek megfelelő előrehaladást a hidraulikus pajzsegységek folyamatos léptetése követi, a fedő és a talp kőzetek biztosítása céljából.
A jövesztőgép két végén egyenként 1,6 m átmérőjű tárcsák találhatók. Ezek úgy helyezkednek el, hogy a jövesztés irányától függetlenül az elől haladó henger a felső szeletet, a hátsó henger az alsó szeletet vágja.
A lényegében 20 évvel ezelőtt bevezetett technológiát ma is alkalmazzák. Jelenleg a pajzsegységek lengyel, a jövesztőgépek német gyártmányúak.
A fronthomlokról kitermelt szenet az alapvágaton törik. Ezt a műveletet pofás törők látják el.
Az előkészítési és a fejtési rendszerek szoros egységének megteremtése kiemelt feladat minden földalatti művelésű bányánál. A vágatokat hernyótalpas vágathajtó gépek segítségével hajtják.
A 4 m átmérőjű vágatokat zárt körszelvényű, TH biztosítású vágatépítések jellemzik. A földalatti bányatérségekben kialakított nyitott vágatszakaszok hossza Lyukóbányán eléri az 50 km-t. Ez megközelíti a budapesti metróvonalak teljes hosszát.
1977-től a bánya évenkénti termelése megközelíti az 1 millió tonna szenet.
A bánya technológiai folyamatának irányítása a diszpécser központon keresztül történik.
A szén külszínre való szállítása 7 tonna rakodósúlyú bödönnel történik.
A szkip szállítási rendszer mellett fontos szerepet tölt be a pneumatikus szénszállítás is, amelynek során a kis méretű széndarabok levegőáram segítségével jutnak el a külszínre.
A szenet a külszínre jutás után osztályozzák. Ennek során a nagy meddődarabokat kézzel kiválogatják, és a meddőhányóra szállítják. A szén a Lyukó-Berente között kiépített, mintegy 14 km hosszúságú kötélpályán 1,5 tonnás csillékben éri el a szénosztályozót, ahonnan – egy törőn keresztül – a végleges felhasználási helyre, az erőműbe kerül. Évente kb. 8 PJ elszállítása történik meg. A kitermelt szén kisebb hányada a lakossághoz jut el.
Az 1996 augusztusában végrehajtott privatizáció óta az üzem tulajdonosa és üzemeltetője az AES. A cég jelentősen csökkentette a dolgozói létszámot. A korábban veszteséges bánya ma nyereséges és baleseti mutatói is lényegesen javultak. A 200.000 munkaórára eső balesetek száma 17-ről 3-ra csökkent. Ez a magyarországi átlag 20 %-a, az E.Á.-beli átlag 50 %-a.
A bánya jelentős szénkészlettel rendelkezik. Kereslet esetén a bánya folyamatos fejlődése tovább biztosított. Lyukóbánya működtetésére az ezredforduló után is van remény.
a focicsapatról nem mondanak semmit :'((