2x11 - Bolshoi Booze

Nahát, kérem szépen, a Rendezvous utáni szomorúságomat ez a rész garantáltan eltörölte! Újra PB hangulat, újra remek jelenetek és színészi játékok, újra szuper fordulatok, egyszóval isteni rész!

Michael lopása és bűntudata fantasztikus volt, első gyónása pedig kellően szomorú és megbánó. Ebből is látszik, hogy Mike nem egy atomzseni, aki mindig a pontos tervek szerint haladva tesz jót. Éppen ellenkezőleg. Az által, hogy hite szerint jót cselekedik, bajt okoz a vele törődő embereknek, önmagában pedig ezzel gonoszságérzet keletkezik. A templomos jelenetnél valahogy úgy éreztem, hogy Michael egy Gregers-jellem (Ibsen: A vadkacsa című dráma egyik szereplője, akinek "jótevési függősége" van, pedig éppen ezzel árt másoknak), tragikusabb kivitelben. Képes beismerni és megbánni a hibáit, a mexikói üzletfél kiszabadítása is ezt igazolja. Hisz az emberi jóságban és a kölcsönös segítség elméletében (ami a mai világban jelenlévő, de nagyon ritka dolog), kétségei vannak a jó-rossz cselekedet közötti különbségről, de éppen az esze miatt képes felülemelkedni a kétségein. Valahogy úgy éreztem, hogy Michael ebben a részben "tért meg" igazán és kezdett valóban jót cselekedni, mellyel nem ártott másoknak (na jó, az üzletfelet meglőtte Sucre, de akkor is elengedte, nem hagyta ott elvérezni).

A másik fontos tényező Mahone. Most már teljesen világos, hogy megzsarolták. Nem csupán Shales hullájával, hanem a családja életével is (Cameron említése is kiborította Mahone-nál a bilit, úgy ugrott neki Kimnek, mint kenguru a betonfalnak). A családja irátni szeretetéről a rész vége felől láthatunk bizonyosságot, mikor Pammel vált egy rövidke, de annál meghatóbb telefonbeszélgetést (William Fitchner játéka itt is elképesztő, a könnyed dadogásán és kínos idegessén át a diszkréten könnyező szeméig, páratlan). A Scofield-Mahone szövetség elmélet rajongói talán mégis elmondhatják végül, hogy igazuk lett, bár a pisztoly Mahone kezében elég nagy indíték.

A hezitáció megfigyelhető Kellermannál is. Igazi tetű, ahogyan Sara-t kínozza (Bellick után ismét egy kínzó, úgy néz ki, FOX-éknál a torture-módszer bejön, bár még mindig Jack Bauer a király :)), ugyakkor együttérző is, látszik rajta, hogy nem szívesen csinálja ezt. A megölési parancsot egyáltalán nem képes elviselni, rengeteget hezitál magában, míg végül végrehajtja (?).

A rész végén történő Aldo-Michael találkozás érdekes pillanat, csak Michael reakcióját figyeljétek, nem akarok elkiabálni semmit, de szerintem Aldo-t láthatta Mike súlyosan vérezni kiskorában, vagy esetleg maga Aldo volt a gyilkos, aki az áldozat (talán maga Michael apja?) halálát okozta.

A Bolshoi Booze-feladványért taps jár, amikor Mahone Ha!-zva nézett rá a fordított fényképre, már tudtam, hogy valami más van a háttérben (csak azt nem tudom, hogy Sucre hogyan jött rá a koordinátákra, neki csak egy papíron volt a felirat, nem pedig egyedi betűtípussal, ahogyan a tetovált formában -- így kicsit erőltetett volt Sucre váratlan megjelenése, de mindegy :)).

T-Bag...na arra no comment. "It's for my blood pressure..." Na persze, inkább Geary blodd pressure-jét mérheti vele, ahogyan kibuggyan a vér a nyakából (na de hogy ennyire hülye legyen valaki, mint Geary, nyílvánvaló, hogy át kell kutatni a táskát nyomkövető után, főleg ha 5 millióról van szó).

Tehát lényeg a lényeg: a véleményem szerint rettenetes Rendezvous után végre ismét visszakaptuk a megszokott PB színvonalat, izgatottan várjuk a Disconnect-et!