Az univerzális reboot óta (5. sorozat vége) Rory nincs műanyagból, csak az emlékei vannak meg.

Ismert, fontos női timelord nagyon kevés van, aki tévében is szerepelt - Susan, a Doktor unokája még 1963-ból (ő máshol, másképp nőtt fel, kizárható, ráadásul fia is született, embertől); Romana, Rani, a Nő Rassilon mellett - ők pedig el vannak zárva az utolsó időháborúban, ráadásul Moffat azt mondta, hogy nem szándékozik radikálisan újraírni az RTD által meghatározott "magányos isten" világot. Emellett az, hogy a saját fajtájukat felismernék nem feltétlen igaz, ezernyi módszer volt rá eddig is az elrejtésre: lásd Utopia és a Mester. Marad Jenny, aki láthatóan regenerálódott, ráadásul Moffat ötlete volt, hogy éledjen fel, mert egy ideig tervezte, hogy ő lesz a 11. doki társa - ebből még lehet valami. Tovább erősíti a Song vonalat, hogy gond nélkül és jól irányítja a Tardist (az hallgat rá), amit ember nem nagyon tudott idáig, bár voltak ügyes társak régebben is; ismeri a Doktor igazi nevét (ki tudja mondani + megbízott benne annyira a Doktor, hogy megosztotta vele); tud régi magas gallifreyant írni és olvasni, és nagyon sok időt töltöttek együtt, ahhoz képest nem sokat öregedett.
Továbbá a Doktornak saját gyermeke volt már, meghaltak (ezért utazott a legelső időkben az első testében az unokájával), és főleg a Rose-os balhék után ez a teste nem fog emberrel (főleg nem komolyan) romantikus kapcsolatba keveredni, nagyon jól tudja, hogy abból csak baj van - látható is, hogy mennyire megijedt/menekült Amy elől, mikor az egyik kaland után letámadta.