Rudee#547
Nem kicsit vártam már, hogy véget érjen az őszi szenvedés.
A nehézkes szezonkezdetről már írtam (5 meccs után 0-4-1). Ezt követően gyorsan megszereztük első 2 győzelmünket és már-már reménykedtem, hogy idén tényleg nagyot alkothatunk. De nem. Legalábbis egyenlőre. A sok iksz miatt mit sem ér a hazai veretlenség (4-4-0), főleg annak tudatában, hogy idegenben nem sikerült még győzni (0-4-5).
A gyengélkedésben erősen közrejátszott, hogy november elején lecsapott ránk egy kis sérüléshullám. Szerencsére "csak" 4 játékost kellett nélkülözni, de közülük mindenki alapember. A viszonylag megszokottnak mondott középpályát igen erősen fel kellett bolygatni.
Talán nem meglepő, hogy sokkal jobb tavaszt kell produkálni. A vezetőség és a szurkolók elégedettek, én viszont nem annyira. Pozitívumként ősszel csak azt tudtam elkönyvelni, hogy a gyengébb formája miatt az egyik játékosom 2 meccset pihent, majd a következő 8 találkozón 6 gólt lőve hátán vitte a csapatot. Az utolsó fordulóra aztán eljött a pillanat, hogy a sérülésekről már csak múlt időben beszéljünk. Remélem a télen se lesz komoly hiányzó. Lehet, hogy a januári barátságos meccseken kipróbálom a korábban Finnországban már bevált 4-3-1-2-es felállás. A keret megfelelő rá és 2 támadóval talán veszélyesebbek leszünk.
