#1089
én nem bízom magam a véletlenre....csak a sors mindig kibasz velem, ha úgyérzem hogy vmi összejön, az utolsó pillanatban elvesz az egész munkám amit tettem egy dologért elvész minden és építhetem újra de olyan nem lesz mint régen, a lelkembe már annyi seb van ilyen csalódából hogy ha még lesz egy pár ilyen össze se forr majd rendesen és egy undok közönséges liba leszek hogy megóvjam magam a csalódástól....
elegem van kajak hogy hátbadöfven mindig és mindig legalább havonta egyszer és főleg azok akiket közelengedek magamhoz, hol itt az igazság? mondd hol? mit tettem amivel kiérdemeltem ezt? a sok geci ember meg boldogan él, a normálisak meg szenvednek, mert velük baszki az Isten...
kajak nem hiába mondják "Hülyéké a világ!"....
.gif)
#1089